2023-ban jelent meg a Cholnoky-történetek a Tiltott Ábrázolások Könyvéből című Géczi János-kötet. Különös, sokat sejtető cím. Miféle Tiltott Ábrázolások? Kik voltak a Cholnoky család tagjai, és milyen történetek kapcsolódnak hozzájuk? A fülszöveg olvastán és a borító láttán pedig csak még további kérdések merülnek fel bennünk. Ezekből tettünk fel most néhányat Géczi Jánosnak.
A fülszöveg prózafüzérként, illetve regényes históriaként utal a kötetre. Mennyiben érzi helytállónak ezeket a műfajmegjelöléseket?
Több évtizede fejtörést okoz a kötetben megjelenő írásműveim műnemi, műfaji meghatározása. Sokszor hasznos lenne kizárólag szövegnek mondani, máskor nagyon is érdemes utalni arra, hogy olyan esszé, amelyben versek, dramatikus részletek vagy éppen képek is vannak. A három veszprémi Cholnokyt alakul választó kötet fülszövegét a szerkesztő, Reményi József Tamás szerezte, hosszas beszélgetések eredményeként igyekeztünk pontosan megmondani: nem regény a mű, de regényes, enyhén romantikusan, éppen ezért részeiben hol felnagyítva, hol kihagyásokkal mond el egy (valójában több, de eggyé sodort) történetet, amelynek fragmentumaiból akár össze is lehet állítani a prózafüzér-módon szerkesztődött prózai művet. A minéműség elég rejtélyes, de tapasztalatom szerint az olvasóim kedvelik a hol titokzatos, hol megfoghatatlan megközelítéseket, érzékelik, hogy nem puszta befogadás vár rájuk, ha hozzálátnak a mondatok megismeréséhez.
Az előző kérdéshez kapcsolódóan: összefügg-e ez a szövegvilág valamiképpen a dekollázsokkal, például mondhatjuk-e, hogy ez a kötet a Cholnoky-életművet visszabontja és más formában újraalkotja?
Kérdésére részleges választ ígér a mű címének második része, miszerint a történetek a Tiltott Ábrázolások Könyvéből valóak. Részletek, vagy talán egy kompakt részlet valamiből, ami vagy ismerős, vagy sem, de megismerhető.
Egy kiadványsorozat az előkép. Az Index librorum prohibitorum, amelynek létrejötte IV. Pál pápának köszönhető, 1599-ben jelent meg (bár már előtte is léteztek, s utána – napjainkig – még inkább ilyesféle listák) a római katolikus egyház által nem kívánatos műveket, az olvasók elől eltiltott írásokat sorolta fel. Az indexek, legyenek bár enciklopédikusak, s tartalmazzanak minden olvasó elől elrejtendő alkotást, valójában címnyire rövidítik a műveket, a tartalmukról legfeljebb az tudósít, hogy azt melyik osztályba sorolták a szerkesztők. Az indexeket létrehozó elvek természetesen a megszülető művekre is hatással voltak/vannak, ad absurdum megszabják azt is, hogy milyen eljárás, írásmód, történetkezelés, prózapoétikai eljárás szükséges ahhoz, hogy pl. a művet okkal regénynek lehessen nevezni.
A kilencvenes évektől mintegy harminc éven át keletkezett Tiltott Ábrázolások Könyve a szerzői szándék szerint olyan műalkotás, amelyben a szöveg a bevett szabályok elhagyásával keletkezik, így pl. nincs hagyományos történet, elhanyagolt a hősök lelki-testi ábrázolása, a környezet valódi környezetként mutatódik be, nem a sztori légköre. Izgatott, miként illik és lehet a hazai, még inkább az európai hagyományokra nem ügyelő próza szerzőjévé válni, miként szabad az érvényességre figyelve beszélni a polikulturális civilizációnkról. Utólag, ha viszonyítok az irodalmi örökséghez, akkor az írói eljárásokat tekintve rokonságot a bizánci (középkori görög irodalom) dokumentumaival, vagy az arabok (nálunk Ezeregy éjszaka meséinek mondott) Ezer éjszaka és egy éjszaka könyve változatos műfajú, enciklopédikus szemléletű mesefolyamával érzek.
Valóban, mindez felszínében rokonítja a huszadik századi kollázsokkal, a dekollázsokkal ugyanakkor testvériségre vall. A vizuális munkáim, a verseim és valamennyi prózai művem az azonos gondolkodási módból következő szövegszervezési sajátosságokat mutatják. De hogy mindez eredményez-e egy értékelhető prózát s annak a háttere érdekelheti-e az olvasót, türelmesen mondom, nem tudom.
A Cholnoky-életmű önmagában is izgalmas kutatási téma, főleg annak tekintetében, ami az Írók Boltjában elhangzott, miszerint ma már aligha lehet tudni, hol végződik az egyik testvér munkássága és hol kezdődik a másiké. Erre hogyan reflektál a kötet?
A ködlovagok közé sorolható két Cholnoky fivér, Viktor és László, s a korban köztük álló geológus akadémikus Jenő ugyanannak a vidéki, magyar, katolikus világnak szülötte. Nemesi-polgári kisvárosi család, kitűnő iskolázottság és korszerű ismeretrendszer, természettudományi érzékenység, modern enciklopédikusság, fővárosba emigrálás, hektikus életvitel. Sikereik ellenére az életük nyomorúságos, tragikus és egzotikus. Hogy a három életmű számos szempontból összetartozik, nem pusztán motivisztikusan bizonyított. Szokatlanul azonos világ- és műveltségképük, antropológiai nézetük, kulturális beágyazódásuk arra utal, hogy tudatában voltak közösségi meghatározottságaiknak, s a familiáris szövedék az alkotásokban is megnyilvánul. A hasonló művek a hasonló (sérült) személyiségekkel és töredékes életpályákkal magyarázottak. Némi invencióval: a három Cholnoky (az irodalomtörténet által függetlennek láttatott) életművét akár egy közösen alkotott, irdatlan kiterjedésű munkának olvashatjuk – a századfordulónk posztmodern irodalmában mindez izgalmas jelenségnek értékelődött.
A kötetben a testvérek hangja hol különböző, hol egybeforrt, miként a történeteik is hasonlóak. De létezik valaki, egy vörös hajú nő, az ő furfangos rókameséjére is sort kellett keríteni, akit hol szeretnek, hol nem, de mindegyikük életében azonos szerep jut. Mindebből a fivérek történeteit elmondó könyvszerző is részesedik.
A prózafüzér előtti két évben a Pesti Kalligram négy Cholnoky-kötetet adott ki. Viktortól A sekrestyést, Lászlótól A fekete szárnyakat, Jenőtől az Önéletrajzot és az egybekötött Balaton – Veszprémet. Mindezeket magam válogathattam a Cholnokyak szerezte Veszprémhez kötődő irodalmi, publicisztikai és tudományos-ismeretterjesztő anyagból. Formára hasonló kötet a Cholnoky-történetek is, jelezve, hogy összetartoznak. És bábái közt lehettem a Pannon Várszínházban bemutatott Egressy Zoltán-darabnak, a Cholnoky-kódnak.
A címlapon egy nő fényképe látható, akit négy férfi neve vesz körbe (Géczi János mint szerző, és a Cholnoky mint három fivér családneve). Ennek mi az oka? Hol és hogyan jelennek meg, milyen szerepekhez jutnak a nők ebben a Cholnokyak köré épülő szövegvilágban?
A borító fényképe a Fortepan-archívumból származik, rajta Cholnoky Jenő felesége, a férje sétapálcájával azonos kinézetű botra támaszkodó Fink Ida látható, a háttérben húzódik a Balaton. A fényképen nincs több alak, őt látjuk a legfontosabbnak, holott a borító felületének alig harmincad része. A tájban mégsem olvad fel a lénye. Végső soron az a nő, mert senki más lány, asszony, szerető, fehérnép nem jut térhez és mondatokhoz az eseménysodrásban, aki, mint mágnesszív a szétpergő vasforgácsot, alakzattá rendezi a tizennyolc éjszakára szánt tizennyolc mesei történetet.
A Szófán egyszer már szerepelt egy írás Cholnoky Viktorról. Bodrogi Csongor egy ismerőse véleményét idézi, aki ezt mondta: "Úgy általában Csáth jobb, mint Cholnoky, de az Alerion-madár vére az jobb, mint bármelyik Csáth." Ön egyetért ezzel a kijelentéssel?
Időnként Viktort értékelik jobbnak, időnként Lászlót, s Jenőt többnyire nagy hatású ismeretterjesztő tudósnak állítják. Hogy érdemes őket együtt olvasni, azt Hajnóczy Péter és Tolnai Ottó írásai nyomán tudhatjuk, bár mindkettő leginkább Jenő-rajongó. A kisprózát mesterien művelő és az irodalmi vétségeit vállaló Viktor s a kisregényírás nagyágyújának tartható László munkássága a kiterjedt hazai szurrogátum-irodalom előképei, a margón létezés első irodalmi dokumentumainak a szerzői.
Lezárult-e ezzel a könyvvel az egymásba folyó, egymást intenzíven átjáró Cholnoky–Géczi-életmű? Van-e még a közös mítoszban újjászervező erő?
A Tiltott Ábrázolások Könyve részleteiben 1994-től jelent meg, kezdetben irodalmi folyóiratokban, majd, ahogy kiteljesedett, könyvekként is.
Természetesen más-más összeállításokként, kisebb-nagyobb változtatásokkal, felülírásokkal, vendégszövegekkel, önidézetekkel, képekkel (pl. Szotyory László festményeivel), naplótöredékekkel. A 2008-ban, illetve 2009-ben a Gondolat Kiadónál megjelent kétkötetes teljes szövegfolyam Reményi József Tamás által (pszeudo)biografikusnak ítélt részleteiből képződött a mostanság megjelent kiadás, amelyet a TÁK-projekt záródarabjának szántunk.
A kérdéseket összeállította és feltette: Hacsek Zsófia
A kérdések összeállításában segített: Kákonyi Lucia
