Miért jó villamosvezetőnek lenni?
Mert menő. Vagány, amikor a több tonnás monstrumokat elindítom és naponta utasok ezreit szállítom munkába vagy haza: hogy felelős vagyok sikeres célba érésükért. Bár kezdetben az anyagiak meg az időbeosztás vonzott. A magyar átlaghoz képest jó a fizetés, az osztrákhoz viszonyítva nyilván alacsony, és a férjemmel azonos műszakban dolgozhattam. Azt hittem, nem kell kommunikálnom, ami az introvertált személyiségemnek megfelelő lett volna, de tévedtem. Sokkal többet beszélgetek az utasokkal, mint ahogy én képzeltem. Odajönnek és kérdeznek, merre van ez vagy az, hol kell leszállni, utcanevek után érdeklődnek, jegyet vesznek. Szórakoztat. Elégedettséggel tölt el a környezetvédő hozzáállás is. A villamos, amikor gurul vagy fékez, áramot termel, majd visszaküldi a felsővezetékbe, még a régi típusok, amik nem pótolták vissza az áramot (pl. a Ganz csuklós), is gazdaságosabbak, mint bármely más közlekedési eszköz. Megszerettem. Már nem utazom buszon, inkább többször átszállok, de villamossal megyek.
Részlet a Fresli Anettel készült interjúból. A teljes cikk a Táltosfog rovatban olvasható.
