Az ELTE-n végeztél magyar nyelv és irodalom szakon szerkesztői szakiránnyal kiegészítve, és öt éve a BKV-nál villamost vezetsz. Hogy kötöttél ki a villamosnál?
A diplomám megszerzése után az Egyesült Államokban találtam munkát, majd néhány hónapos kintlét után hazatértem és egy nagy könyváruházban helyezkedtem el. Izgalmasnak tűnt. Már gyerekkoromban is könyvmoly voltam, élveztem, ha könyvek vesznek körül, az üzletben kezembe foghattam a legújabb kiadásokat, tájékozott voltam a kortárs magyar és világirodalomban, de éreztem, nem az életem munkája. Aztán egyre megerőltetőbb lett, rengeteg volt az áruházi lopás, szigorú intézkedéseket vezettek be, nem találtam örömet a munkámban. Párom az idő tájt lett villamosvezető. Egyik este a szokottnál is kedvetlenebbül érkeztem haza, amikor elém penderült és motivációs beszédbe kezdett, miért jó villamosvezetőnek lenni. Nem fejezhette be, az első mondatok után igent mondtam.
Miért jó villamosvezetőnek lenni?
Mert menő. Vagány, amikor a több tonnás monstrumokat elindítom és naponta utasok ezreit szállítom munkába vagy haza: hogy felelős vagyok sikeres célba érésükért. Bár kezdetben az anyagiak meg az időbeosztás vonzott. A magyar átlaghoz képest jó a fizetés, az osztrákhoz viszonyítva nyilván alacsony, és a férjemmel azonos műszakban dolgozhattam. Azt hittem, nem kell kommunikálnom, ami az introvertált személyiségemnek megfelelő lett volna, de tévedtem. Sokkal többet beszélgetek az utasokkal, mint ahogy én képzeltem. Odajönnek és kérdeznek, merre van ez vagy az, hol kell leszállni, utcanevek után érdeklődnek, jegyet vesznek. Szórakoztat. Elégedettséggel tölt el a környezetvédő hozzáállás is. A villamos, amikor gurul vagy fékez, áramot termel, majd visszaküldi a felsővezetékbe, még a régi típusok, amik nem pótolták vissza az áramot (pl. a Ganz csuklós), is gazdaságosabbak, mint bármely más közlekedési eszköz. Megszerettem. Már nem utazom buszon, inkább többször átszállok, de villamossal megyek.
Rácsodálkoznak-e az emberek a női villamosvezetőkre?
Még mindig él a villamost férfi vezeti sztereotípia, a valóságban a szakma a fizikai erőtől független és egyre több a nő, az újabb tanfolyamokon a résztvevők közel fele. Persze konfliktus esetén jönnek női mivoltomat érintő megjegyzések, és édesanyámat is sokat emlegetik. Például a hannoveri típuson beragadnak az ajtók, ki kell rángatni, kapcsolgatni kell, de nem nőiségem a probléma okozója, hanem egyszerűen gyárilag ilyen.
Milyen villamosvezetői képzést kaptál?
Az alaptanfolyam hat hónap, bevallom, többet készültem a vizsgákra és jobban izgultam, mint az egyetemen. Négy hónap elmélet, rengeteg elektronika, fizika, ami sohasem volt az erősségem, megtanultam a járművek működését, a felépítményt, a sínek anyagát, és nemcsak a villamosokét, hanem a vasutakét is. Írásbeli és szóbeli vizsga zárta a tanfolyamot. Minden típusból, mert másmilyen villamosok járnak Budán és Pesten, és minden vonalból le kell vizsgázni. A gyakorlatban két típusú villamoson tanulunk, hatvan óra az első típusból és harminc a másodikból. Egy oktató három-négy tanulóval foglalkozik. Aztán jön a megmérettetés igazi utasokkal.
A vizsga reggelén valamelyik járművezetőhöz odalép az oktató. Ma vizsgázás lesz, te pihensz. A leendő villamosvezetőké a terep. Hál’ istennek nekem elsőre meglett, pedig rezgett a léc. Esős, viharos idő volt, hullottak a falevelek a sínre, ilyenkor csúszik a szerelvény, nehéz fékezni, először tapasztaltam ilyet, de végül is sikerült. Véletlenül se hidd, hogy túl vagy rajta, megvan a járművezetői engedélyed. Háromévente meg kell újítani. Minden vonalból öt kérdést kapunk, ha egy vonalon nem vezetünk egy évig, akkor is újra vizsgázunk. Kemény.
Vannak-e a munkádnak árnyoldalai?
A szoros menetrend. A megállóban harminc másodpercet állhatunk. A lámpa vált, ha nem csukom be az ajtókat, az nem fér bele a menetidőbe, ha minden megállóban megvárnék valakit, akkor negyven perces késéssel érkeznék meg. Ez nem működik. A végállomáson öt-hat percem van, hogy megforduljak, hogy elmenjek mosdóba. Rossz érzés, amikor a még szaladó utasok előtt becsukom az ajtót, sokan személyes sértésnek veszik. Nehezen viseltem a kezdeti időben, meg kellett edződnöm, és tudomásul vennem, hogy ugyan ott hagytam száz embert, de kétszázezret időben elvittem valahova.
Az is probléma, hogy sokan nem felelnek meg az utazási feltételeknek, bliccelnek vagy az utolsó megállónál nem szállnak le. A végállomásra pedig senkit sem vihetek be, nekem kell küzdenem, leszállítanom őket. Ha nem sikerül, rendőrt hívok. A mentőt is én intézem, ha szükséges. A villamos addig kiesik a forgalomból, nem fair, az utasok járnak rosszul. Sok az agresszivitás. A múltkor is megütöttek egy női vezetőt, azóta nem is ment vissza dolgozni.
Van-e izgalmas villamoskalandod?
Hatalmas felhőszakadás zúdult a városra. Az 51-es vonalán dolgoztam. Pillanatok alatt borzalmasan magas lett a vízszint. Eldugultak a csatornák, az út oldalán a raklapokból készült ideiglenes buszmegállót elvitte a víz, deszkák úszkáltak szanaszét. Leálltak a villamosok. Reménytelennek látszott a továbbhaladás. A mögöttem várakozó szerelvényből egy lelkes kolléga kiszállt, elhúzgálta a deszkákat. Elindultunk. Mindössze egy megállót mentünk. A következő kereszteződésben még több víz hömpölygött. A magas víz miatt a sín nem tudta az áramot visszavezetni, ráadásul a hordalékon a villamosok könnyen kisiklanak. Leszállítottam az utasokat. Muszáj volt megvárni, míg csökken a víz és megtisztítják a pályát. Ültem, három órán át ültem, néztem, ahogy emelkedik a víz, már a lépcső szintjéig ért. Budapesten az összes villamos állt, az eső meg csak esett. A közösségi oldalamon a villamoscsoportban poénból beírtam: Ugye lehúztátok az áramszedőket? Majd láttam, ahogy az előttem sorakozó villamosoknál ereszkednek le az áramszedők. Felnevettem. Egyedül én húztam le?
Saját bevallásod szerint könyvmoly vagy. Mit szeretsz olvasni? Kik a kedvenceid?
Fantasyrajongó vagyok, szakdolgozatomat is Tolkienból írtam, A nevek szerepe Tolkien műveiben. Kedvenc magyar fantasy íróim Goldenlane és On Sai. Egyébként bármit elolvasok, a szépirodalmon keresztül a krimin át a romantikus történetekig. A villamosvezetés lehet olvasásbarát. Ha olyan vonalon vagy éjszakai járaton dolgozom, ahol 15-20 percet is várakozom a végállomáson, akkor mindig tartok magamnál egy jó könyvet. A meséket is szeretem. Gyermekkorom nagy élménye Varga Katalin Tündérek éjszakája volt. Másik kedvencem Tordon Ákos: A kőoroszlánok karácsony estéje, ami egy villamosról szól. Ez minden alkalommal eszembe jut a Lánchídnál, amikor a kettesen vezetek. Ajánlom minden kedves Szófa-pályázónak!
