A kérdés:
Az Eső egyik védjegye a lapszámon belüli tematikus blokkok - legutóbb például a Háború, hátország, vagy az Amíg a hinta leng. Ezek hogyan állnak össze, illetve hogyan kapják meg a címüket?
A válasz:
Az Esőnek mostanában is vannak tematikus összeállításai, de régebben még több volt. Amikor indult a lap (huszonoldalas „mellékletként” a Parnasszusban), logikusnak látszott, hogy annak a néhány beszerkesztett írásnak legyen valami rendezőelve (volt: helyek, kocsma, erotika, zene), később pedig még mindig félig ismeretlen, kezdő szerkesztőként, ha szöveget kértem a szerzőktől, és a kéréshez hozzátettem egy hívószót (pl. színház, Tisza, rózsa, pénz, mese, cigány, foci stb.), akkor nem egy gyengébb, esetleg másutt már visszaadott, asztalfiókban heverő kéziratot kaptam, hanem olyat, ami kifejezetten az Esőnek készült. (Ettől persze még lehetett erőtlen az az írás is.) Ez a gyakorlat máig megmaradt, legfeljebb mostanában már a tematikus számok helyett inkább csak tematikus blokkokban gondolkodunk.
Az ilyen összeállítások föltételezik, hogy megszólítunk a feladatra írókat, költőket. Nyilván nem mindig tud vagy akar kapcsolódni mindenki a témához, de a felkértek többsége ad verset, prózát, esszét.
A blokkok címe legtöbbször maga a hívószó vagy a hívószavak. A nyári számunkban pl. a háború és hátország, az ősziben az öregség. Előfordul persze, hogy valamelyik szerző írásának jól hangzó, és az egész összeállítás tartalmát nagyjából lefedő címét emeljük ki. Viszont a blokk(ok)on vagy állandó rovatainkon túl is kérünk, illetve fogadunk szövegeket, és ezek fölé is írunk egy-egy fejezetcímet. Ilyen pl. az Amíg a hinta leng. Ez az egyik vers címe, és talán kellően tágas, hogy más versek, novellák is beférjenek alá.
