Az év első negyedén túl vagyunk, erre akarok csak utalni. És persze nem úgy állok, mint terveztem.

 

Pedig vonatoztam is, de mással voltam elfoglalva. Ráadásul egyértelműen öregszem, az elmúlt hétvégéimen annyira nem tudtam pihenni, hogy egyelőre fogalmam sincs, mikor tudok ebből kivergődni. Majd húsvétkor. Talán.

 

Annyiban legalább jobb a helyzet, hogy szerda este van, amikor ezeket a veretes sorokat írom, nem csütörtök hajnal. Az ügy nem teljesen reménytelen.

 

Már csak az lenne a kérdés, hogy mintegy irodalmi munkásságom felvirágoztatása (vö. Gábor Áron rézágyúja, ha már még március van) helyett miért ilyenekkel traktálom a Nyájas Olvasót. Napló Mindenkinek, Mészáros Márta jobban csinálta.

 

A választ (talán nem meglepő) magam sem tudom biztosan, de az autofikció szót annyit hallottam mostanság, hogy majd ezt is annak minősítem (ma már másodszor jut eszembe a halhatatlan Vanek B. Eduárd, Švejk káprázatos lelki rokona, szerintem neki erről a Verdák című rajzfilm, esetleg Herbie, a Kicsi Kocsi ugrana be, ha nem lenne totális anakronizmus).

 

Kedves Naplóm, tehát, felülről nézvést még megvolnék, bár per pillanat, látható: komoly erőfeszítés nem engedni szerteszéjjel szaladni a gondolataimat. A diéta megy, továbbra is sikerül napi pár dekákat leadnom, a lépésszám valahol 10-15000 között van, az egész korrekt. A franciakurzus aktuális etapja lassan véget ér (Je suis un chat, ahogy azt a Duolingón tanultam), cserébe kreatív írást fogok tanulni, mert ahogy a mellékelt ábra mutatja, pont írni van annyi időm, hogy azt sem tudom, mit kezdjek vele.

 

Szóval, a negyedév végére kicsit elfáradtam, és nem úgy állok, ahogy szeretném. Ennek viszont még egy naplóban sincs (ott különösen nincs, ha őszinte vagyok magammal) úgynevezett hírértéke (tetszik tudni, a kutya, a postás, meg a harapás sajátos viszonyrendszere), viszont sokadszor nyavalygok a semmiről az Önök minden bizonnyal sebesen lanyhuló örömére.

 

Ilyen az én formám.

 

No mindegy, terveim még vannak, a szándék is lappang ezek megvalósítására, szóval csak erőt kell magamon vennem, és legközelebbre ennél valami jobbal előállnom, mert lássuk be, többet érdemelnek, ha már időt szakítottak erre az írásra.

 

Majd hozok híreket a tanfolyamról, ez amúgy tényleg hálás téma lenne. Vagy másról. Mondjuk sztorizhatnék Chemnitzről (Európa Kulturális Fővárosa, de sajátos módon még a Marx-szobrot sem láttam, amit azért nem könnyű arrafelé elkerülni). Vagy a munkámban adódó aktuális maceráimról, de munkaidőn kívül határozottan nem szeretnék ezekkel foglalkozni, pláne, amíg ilyen képlékenyek, mint most éppen.

 

Majd jól meglepem magamat is. Addig is pihenjenek, vigyázzanak magukra, nehogy úgy lestrapálják magukat, mint most én.

 

Látják, mi lesz belőle.

 

Fotón a chemnitzi Karl-Marx szobor:
pixel-liebe, CC BY-SA 3.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0, via Wikimedia Commons