Belépek a boltba. Nem kell túlgondolni.
Lufit nem kell vennem. Ugrálókötél kell, rózsaszín. Kulacs, nem elbuzerált alakú, olyan, ami belefér egy átlagos táskába. Kell még szalvéta és labda, mindegy milyen, nem kell túlgondolni.
Bámuljuk egymást az eladóval, én, a légy, aki még mocorog a légycsapó alatt és ő, aki fogja a másik végét. Mi kell nekem? Ugrálókötél, rózsaszín. Elém vágja a pultra a rózsaszín ugrálókötelet, dundi kis ujjai már kopognak is a pénztárgépen. Undorítóak a körmei, feketék és piszkosak, ráadásul az összeset tövig rágta.
Mi kell még? Kulacs. Elém tesz egyet. De nem ilyen kulacs. Nem elbuzerált alakú, hanem olyan, ami beelfér egy átlagos táskába. Elém tesz még egyet. Bólintok, jó lesz ez, nem kell túlgondolni.
Mi kell még? Labda. Milyen labda? Olyan kerek, pattogós. De labda, mondjuk, van, focilabda, gumilabda, kosárlabda, röplabda, kézilabda, teniszlabda, pingponglabda. Pingpong labdával nem lehet focizni, akárhogy is nézzük. A gumilabda nem rossz ötlet. Gumilabda, ami pattogós, meg piros. Túl sokféle gumilabda van. Göcsörtös, kék, kerek, nem jól pattogós, de olcsó. Van Elzás, akinek a szemét félre nyomtatták és indokolatlanul drága és van még sima, pöttyös, klisés, de jól pattogó, közép árkategórias gumilabda is. Milyet? Mindegy milyet, nem kell túlgondolni, de azért, a kék, kerek, göcsörtös, nem jól pattogós, de olcsó labda veszélyes. Ha gyerek arcába pattan a göcsörtök elérik a szemét, kiverik, megvakul és mi leszünk az unokatesók, akik egy életre megnyomorítottak a gyereket, amit mondjuk sose fognak az arcunkba mondani, de érezni fogjuk a bűntudatot és halálos ágyunkon is a kifolyt szemű kölyök képe fog minket kísérteni. De aztán a klisés, piros, pöttyös, jól pattogó labda, ami középkategóriás, az is az arcába csattanhat. Neki csattan, hanyatt esik, beveri a fejét, agyvérzést kap, elveszti a motorosfunkciót és mi leszünk azok az uncsitesók, akik egy életre megnyomorították a gyereket, amit mondjuk sose fognak az arcunkba mondani, de érezni fogjuk a bűntudatot; és halálos ágyunkon is a tolókocsiba kényszerült néma kölyök képe fog minket kísérteni. Választanom kell, hosszú ez a csend és furán lélegzem, mintha, nem tudnék normálisan levegőt venni. Vajon mit gondol rólam most az eladó, hogy fújtatok előtte mint egy jól meghajtott igásló. Vajon hallja ő is? Vajon mit gondol?
Melyik labda legyen? Melyik éri meg jobban? A göcsörtös kék gumilabda, ami nem pattog jól, de olcsó, és ha a gyerek szemébe pattan kiveri a szemét és félvak lesz, vagy a nagy, kerek, feszes piros pöttyös labda, ami klisés és népszerű és ezért drága, és ami a gyerek arcába pattan és agyvérzést kap és lebénul meg megnémul? Egyébként is, nem a piros volt az olcsó labda?
Semmi kérdés, az eladó hazamegy és kibeszél és sohase tudok ide visszajönni mert mindig látni fogom az arcán, hogy hülyének gondol, pedig nem vagyok hülye, felelős felnőtt férfi vagyok, aki igenis tud labdát venni, úgyhogy mindegy, hogy göcsörtös és drága és kiviszi a szemét és klisés és piros, labda kell, mindegy, milyen, legyen akkor, az Elzás amin összecsúszott a csaj két szeme és drága is meg ronda is és egyáltalán nem is tetszik, nem úgy, mint a többi labda , de mosolyogva kifizetem, elteszem, köszönök, kimegyek, bedobom a csomagtartóba, hazaviszem, kinyitom, kiveszem beviszem, megmutatom. Nem tetszik. És itt állok, szomorúan, mert nem kell túlgondolni, a tudattal, hogy most közölnöm kell, szalvétát, mindegy milyet, azt elfelejtettem hozni.
