November 5-e és 8-a között rendezik meg az idei őszi PesText világirodalmi fesztivált. A Szófa csapata számára külön öröm, hogy a PesText keretein belül mutathatjuk be első kötetünket, Almeida Faria Passióját. A könyvbemutató, amely november 8-án, 18.00 órától lesz a Három Hollóban, remek apropót is szolgáltatott arra, hogy feltegyünk náhány kérdést Kollár Árpádnak, a PesText főszervezőjének ezáltal is közelebb hozva a közönséghez ezt a nagyszerű, kortárs világirodalomra fókuszáló fesztivált. Következzen tehát az interjú, Borgyányi Eszter kérdéseivel.

 

Az elmúlt években a PesText látványosan kinőtte magát – ma már sokan Budapest egyik legfontosabb nemzetközi irodalmi eseményként emlegetik. Ön szerint mi a fesztivál sikerének titka, mi tette ennyire vonzóvá a fesztivált a hazai és külföldi közönség számára?

 

A folytonosság, következetesség és a kitartó munka. Nem akartunk soha nagyobb lenni, mint amilyenek lehetünk. A folyamatos fejlődéssel együtt nem akartunk soha jobbnak vagy többnek látszani, mint amilyenek vagyunk. Kisebb lépésekben fejlesztettük a fesztivált és a munkatársaimmal folyamatosan gondolkodunk azon, hogy kik vagyunk és mit akarunk. Az a kérdés mindig szem előtt volt, hogy mi a fesztivál identitása, hogyan tudnánk elérni azt, hogy kialakuljon a sajátos hangulata, mással össze nem téveszthető arculata. Nagyon fontos az is, hogy akik a szervezik az eseményt, szeretik ezt a munkát, érdekli őket, az, amit csinálnak, lelkiismeretesen dolgoznak azon, hogy jó legyen a végeredmény. Ami a folyamatosságot illeti, nyilván nagyon fontos a kiszámíthatóság, az, hogy minden évben meg tudjuk szervezni a fesztivált, illetve az is, hogy egy ideje évente kétszer is jelen tudunk lenni kisebb és nagyobb eseményekkel. Ehhez elengedhetetlen, hogy a kezdetek óta mögöttünk áll a Petőfi Kulturális Ügynökség, enélkül nem nőhettük volna ki magunkat soha.

 

Mit jelent Ön szerint a jó fordítás? Hogyan képes egy irodalmi fesztivál hozzájárulni ahhoz, hogy a fordítók és a fordítási munka nagyobb figyelmet kapjanak?

 

Pályakezdő koromban sokat fordítottam, így tudom, hogy a műfordítás mennyire nehéz munka. Minden évben szerepel a moderátorok között műfordító, a közleményeinkben is hangsúlyozzuk a műfordítás fontosságát, illetve a fesztivál megnyitására egy-egy műfordítót kérünk fel minden évben. Emellett évente szervezünk műhelyeket a magyar irodalom külföldi műfordítóinak, idén pedig az úgynevezett flash fiction fordításával foglalkozó nemzetközi műhelyt valósítunk meg, Smid Róbert koordinálásával, brit, osztrák és magyar prózaírók és műfordítók részvételével. 

 

Mi volt az idei koncepció, milyen szempontok alapján állították össze a vendéglistát és a programokat? Mennyire tükrözik ezek a döntések a fesztivál hosszabb távú vízióját?

 

A mostani őszi fesztiválunk olyan kisfesztivál, ami közepessé nőtte ki magát. A kisfesztiválokon általában nincsenek kísérőprogramok és összművészeti programok, csak irodalmi beszélgetések. Idén viszont egy nagyon izgalmas kiállítással nyitunk és megszervezzük a már említett rövidpróza műhelyt is. A kiálltás fókuszában a német illusztráció és a német nyelvű illusztrált könyvek állnak. Ez már az ötödik, hatodik ilyen jellegű kiállításunk, mely egy-egy régió, egy-egy irodalom könyves kultúráját hivatott bemutatni. Ezzel nyit a fesztivál november 6-án a PIM-ben, és ha valaki eljön a megnyitóra, akkor a német illusztráció egyik fontos alakjával, Ole Könneckével is találkozhat, illetve kézbe vehet számtalan izgalmas és szép német nyelvű könyvet is.  A fesztivál további szerzőit pedig úgy válogattuk ki, hogy legyen köztük népszerű, nagyon olvasott szerző, de legyen olyan is, aki bár kiváló író, de még felfedezésre vagy újrafelfedezésre vár Magyarországon.

 

Egy régebbi, de Magyarországon kevéssé ismert mű, például Almeida Faria Passiója is bekerült az idei programba. Miért tartotta fontosnak, hogy egy ilyen választás is helyet kapjon a fesztiválon?

 

Szeretjük a jó irodalmat, az igazi irodalmat, a kiváló könyveket. Amikor a kiadó felkeresett minket az együttműködés ötletével, egyértelmű volt számorma, hogy egy nagyon jó íróról van szó. Az említett könyve most jelenik meg magyar nyelven, portugálos barátaim pedig egyöntetűen lelkesedtek érte, ráadásul Urbán Bálint azonnal el is vállalta a moderálást, ami nagy szó. Mindez azt mutatta, hogy bár a szerző könyve még nem annyira ismert, érdemes meghívnunk őt, hiszen egy hihetetlenül izgalmas íróról van szó. Nagyon várom ezt a beszélgetést és nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a jóféle irodalmat.

 

Mennyire tekinti a PesText küldetésének, hogy ne csupán kortárs szerzőket mutasson be, hanem újrafelfedezendő életműveket is, új olvasási kontextust kínálva számukra?

 

A PesText fókuszában a kortárs világirodalom áll, a lényege a szerzővel való találkozás. Volt ilyen alkalom, de nagyon kevés, amikor nem élő szerző volt a témája egy-egy programnak. Azt viszont érzékelem, hogy van igény erre az olvasók részéről, így már fejben többször is nekifutottunk a feladatnak, van egy olyan érzésem, hogy a jövőben lesz még ilyen programunk.

 

Mit tart ma a legnagyobb kihívásnak egy nemzetközi irodalmi fesztivál megszervezésében – és mi az, ami minden nehézség ellenére inspirálja, hogy évről évre továbbvigye ezt a kezdeményezést?

 

A források biztosítása nyilván kihívást jelent, ezt nem kell magyarázni, de reménykedünk benne természetesen, hogy ezzel rendben leszünk hosszabb távon is. A rutin nagyon kell, hasznos, ha vannak már bevett módszerek a szervezésben, ugyanakkor ez az elszürkülés veszélyével is jár. Az mindig nagy kérdés, hogy hogyan tudunk óvatosan megújulni, hogyan tudjuk megőrizni a szellemi inspirációt, miként lehetünk önmagunk számára is izgalmasak. Nekem legfőképp az újabb és újabb érdekes beszélgetések, inspiráló kiállítások, innovatív programok adnak erőt a folytatáshoz. Jó vadászni rendezvényről rendezvényre újabb remek szerzőkre, és jó látni, hogy a szervező csapat is nagy odaadással teszi a dolgát, mindenki maximalista, mindenki kicsit monomániás, azért dolgozik, hogy midig színvonalas és kompakt fesztivált valósítsunk meg.