Bendl Vera 2022-ben, a Kalligram kiadó gondozásában megjelent regényét, a Majdnem negyvenet Dobos Barna vette górcső alá (kritikája a kritika rovatban olvasható). Az esemény moderátora a Gyuricza Péter volt.

Szerző és műve

A beszélgetés fő vonalát szerző és mű kapcsolata, társadalmi kérdések szándékos-organikus beemelésének vagy beemelődésének sajátos viszonya, az olvasás helyes módja, férfi és női szerepek, írói szokások és lehetőségek komplex latolgatása adta.

„Bendl Verából mennyi a Kati?”

- nyitja a beszélgetést a moderátor,

„Kinek szól a könyv?”

- csatlakozik rá a kritikus.

A szerző válasza inspirálóan hozza játékba a személyes tapasztalatok és vágyak örökös, mentális birkózását. A könyv elbeszélőjének belső, monologizáló megnyilvánulása talán éppen e kiforrási, birkózási folyamat, a fikció és a valóság, a tapasztalat és a vágyak, a helyzetek és a sorsok gyújtó pontja.

Társadalom és emancipáció

„Mennyiben szól a könyv a női emancipáció sikertelenségéről és hiányáról? Szándékosan semmiképpen. Már megértem, hogy miért mondják, de mindig meglepődöm rajta. Én nem látom egy csődtömegnek ezt a nőt.”

Hogy egy ember belső világának krízise vagy sajátos állapota, mely külső szemmel csődnek, kudarcnak tűnhet, társadalmi krízisre megy-e vissza, s hogy az ezt közlő regény társadalomkritikának minősíthető-e, hogy annak minősítése segít-e bármit is a helyzet megfejtésében, feltárásában, van-e ennek nemekre vetíthető, nemek szerint tipizálható formája, mind olyan kérdések, melyek óhatatlanul is mozgatják az aktuális közvéleményt.

„Az elbeszélés jelenében megélt érzések analizálása közben a közös múlt is felidéződik, amelyet a protagonista szeretett volna elfelejteni.”

- írja a kritikus.

A traumák felszínre hozatala, a sérelmek feloldása és a vágyak-krízisek játéka együttesen adja ama fogalmi keretet, mely a regény általános megítélését mind a beszélgetésben, mint a róla írott kritikákban meghatározta, és mely a könyv „helyes olvasását” döntően befolyásolhatja.

Kin is van az ideológiai szemüveg? Az írón vagy az olvasón? Talán senkin, talán mindenkin? Miért is kell egy irodalmi művet előbb közéleti kontextusban elhelyezni és utána tartalmilag megközelíteni?