Bodrogi Csongor és Enesey Diána öt folyóirat kínálatából állította össze a márciusi lapajánlót. Csongor a Látó márciusi és a Tiszatáj januári számából választott írásokat, Diána pedig az Alföld, a Kalligram és a Székelyföld márciusi lapszámából.
Amiket mindenképp érdemes olvasni:
Bodrogi Csongor Szilveszter Andrea három rövid írását ajánlaja a frissen megjelent Látóból:
Szilveszter Andrea Látóban megjelent három rövid szövege (Szülinapodra, Meddő próbálkozás, Kedves apu!) olyan erősen összefügg egymással tematikusan, hogy érdemes együtt tárgyalni őket. Mindhárom írás az apához való igencsak problematikus viszonyt dolgozza föl.
A Tiszatájból pedig a márciusi (szubjektív) rangsor első helyén álló, Gyűrődések című verset, Benkő Imola tollából:
Emlékek fölidézéséből áll ez a vers. Ártalmatlan, sőt inkább idilli emlékekkel indul az asszociációs lánc, evések, ételek sorjáznak elő [...] Aztán fokozatosan komorulnak el a képek, fölbukkan a traumatikus élményeket is hozó iskola épülete, majd a véres történelmi félmúlt; a legnyugtalanítóbb, egyszersmind legerősebb képek pedig a vers végére maradnak [...]
Vajon az utolsó kép mégiscsak visszatérít a verskezdet idilljéhez, vagy az élet végének és kezdetének eredendő tragikumáról szól?
Egy kis ízelítő a versből:
„A dió reccsenő hangjára, mikor feltörik, meghal benne
Dióbél királykisasszony.”
Enesey Diána az Alföld márciusi számából Demény Péter Márványhullám című verséről írt:
Demény Péter verse azt az érzést írja le, amelyben az ember kívül reked önnön középpontján. Ezt az állapotot két érzés közötti álldogálás váltotta ki:
„Két szerelem éles határán
magamon kívülre kerültem.”
De mit is jelent, ha kívül kerülünk önmagunk középpontján? A verset olvasva közelebb juthatunk a válaszhoz.
A márciusi Kalligramból Pénzes Tímea Hömpölygés címet viselő, az anyaságot és az anya-gyermek viszonyban észlelt "tekintet-összeolvadást" tematizáló prózáját ajánlotta, illetve André Ferenc alapítólevél című, társadalomkritikát megfogalmazó versét.
Részlet André Ferenc verséből:
„egy ország ahol tüntetések és ellentüntetések
között morzsolódnak a párbeszéd kövei ahol
a gondviselés gumibottal indul bevásárolni”
A friss Székelyföldből pedig Mái Attila Lovasok a viharban címen megjelent prózáját emelte ki a lapszemle:
Mái Attila prózája az ábrándozásé, a vágyakozásé. Az elbeszélő egy gondolati, önismereti horizonton vázol fel egy éveken átívelő történetet, amelyből csak néhány, merőben hétköznapi mozzanatot emel ki. Ezek mindegyike arra mutat rá, hogy mennyire más emberré válna, ha lenne egy lánya.
