A Székelyföld legfrissebb száma ismételten változatos műfajú szövegeket kínál.
A lapszám Darvasi László "vidám" verseivel indul. Aki ismeri Darvasi költészetét, bizonyára örömmel olvassa el a legújabb szerzeményeket; aki nem, annak pedig csak ajánlani tudjuk, hogy ismerkedjen meg vele. A további versanyagból kiemelésre érdemesnek tartjuk rögtön a lapszám második helyén álló Dimény H. Árpád-költeményt, amely arról mesél, mi nem lehet a tiéd, és mi igen. Ebből idézünk:
a tieid lehetnek az esti órák, és üldögélhetsz velem,
mint én a nagyapáddal, aki megtanította,
hogyan szabad inni a szőlő levét,
és a tied lehet e krisztusi vér és a forró nyár elegye,
ahogy a nyelved kamrájában keveredik
A további szép versek közül említsük meg még Szabó Dárió Úgy vette le című opusát, amelyben egy egészen hétköznapi mozdulat, a szemüveglevétel nyer váratlan jelentőséget.
A Székelyföld műfordításokat is közöl. Franz Hodjak, nagyszebeni születésű, Németországban élő erdélyi szász költő művei Szenkovics Enikő átültetésében olvashatók. E líra természetét alighanem kiválóan összefoglalja ez a két sor:
Szeretem az életem, még ha
folyton el is tévedek benne.
A prózai írások közül előolvasóink Abafáy-Deák Csillag Húsvét című novelláját emelték ki ajánlójukban. Így ír róla Bodrogi Csongor:
A „húsvéti” feltámadás az egykori traumák feltámadása, az események körbeérnek, szabadulás helyett örök körforgásba veszünk.
Mint mindig, a Székelyföld ezúttal is igen változatos témájú tanulmányokat is közöl. Irodalombarátoknak elsősorban a Szentkuthy Miklósról írt Lakatos-Fleisz Katalin-tanulmányt ajánljuk; néprajz iránt érdeklődőknek pedig Obrusánszky Borbála babvetésről szóló munkáját.
