A múlt, jelen és jövő egyszerre létezik Lipcsey Emőke novelláiban, melyek hősei akarva-akaratlanul azonosulnak, vagy képtelenek azonosulni sorsukkal, a nemükkel, munkájukkal, hazájukkal. Időtlen identitáskeresés Európában.
„Krúdy szivart vett elő. A költőt is kínálta, de ő nem dohányzott. Az író komótosan rágyújtott, élvezettel pöfékelt.
– Tudja – szólalt meg ismét –, manapság az írásból nem lehet megélni sehol a világon. És az úgynevezett kultúrának nincs becsülete – sóhajtotta. – Ma már én sem írok. Kit is érdekelne. Miután le kellett tennem a lantot 1933-ban, próbálkoztam azért még egy darabig. Álneveken írogattam néha, évtizedekig. Legutóbb például Lipcsey Emőke néven, de kiderült, a név foglalt. Viselője egy kolléga, aki szintén nem jut egyről kettőre.”
Megtörtént/fiktív párbeszéd a Tabán című novellában, helyszín a Mélypince nevű borozó. Krúdy és a költő, aki génmanipulált termékekről szerkeszt honlapot, beszélget. Herakleitosz szerint nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Lipcsey Emőke szerint mindig ugyanabba a folyóba lépünk, az idő folyása csak látszólagos. Az író új novellaciklusában – Ugyanaz a folyó –, múlt, jelen és jövő egymásra vetül, egyszerre létezik, szétválaszthatatlan. Az idő folyása látszólagos, a benne kavargó sorsok, egyéni életek azok amelyek egyediek, sokfélék, és bizonyos értelemben időtlenek/elszakadnak az időtől.
...”ami volt, van is, hogy a múlt és a jelen egyszerre létezik, sőt, a jövő is. Bennünk, legbelül rejtőzik múlt, jelen és jövő, s csak rajtunk múlik, mit hozunk felszínre, hogy életünk története teljes legyen. Befelé kell figyelnünk.” – mondja A remete című novella főhőse.
Lipcsey Emőke Svédországban élő író, költő, műfordító és zenész. Magyarul és svédül ír. Több kötete is megjelent magyar és svéd nyelven. Az Ugyanaz a folyó című kötetben tíz novellát olvashatunk. Az idővel való játék, az időről való gondolkodás mellett a helyszínek – Magyarország, Európa – és az identitás kérdése, az identitás keresése köti össze az írásokat.
Ez az amiben közös a sorsa egy lányát látogatni utazó anyának és egy fiatal csadoros nőnek, egy remetének, egy svéd befogadóállomásról elmenekülő szír fiúnak vagy egy házimanónak. Mert házimanók, mint az Árnyéklakók című novellából kiderül, léteznek. (Ugyanott leírás a feng sui és a magyar népi építészet közti hasonlóságról.) Az írások szinte tematikusan foglalkoznak korunk problémáival, a terrorizmussal, a nemi identitás megválasztásának kérdésével, a klímaválsággal, a Coviddal és a menekültkérdéssel. Múlttal, jelennel és jövővel.
„Ma már nem úsztatnak fát a folyón. Más idők voltak azok. Aki itt született, itt is maradt élete végéig. A településnek volt jövője. Ma nincs. Túlélésünk a menedékkérőktől függ. Ha elegen jönnek, és itt is maradnak, újra népesebb lesz a falu. „ – mondja a mesélő A mi történetünk című novellában.
A novellák erénye, hogy nem akarnak szájbarágós igazságokat kimondani. Lipcsey Emőke egyszerűen meséli el hősei történetét és ez az egyszerűség az, ami üt, amitől úgy érezzük, ez velünk is megtörtént/történik/meg fog történni.
A kötetet első novellája az Európai tavasz látszólag két nő találkozását meséli el egy repülőúton. A végkifejlet valóságosságában azonban ott van minden, ami ma, itt Európában történik velünk. A Párhuzamos valóságok disztópikus világáról pedig nehezen eldönthető, hogy itt és most történik vagy ez lesz az a valóság, amely felé tartunk.
Komoly kérdéseket vet fel, néhol játékos könnyedséggel, iróniával és humorral a novelláskötet. Könnyen olvasható, nehezen elereszthető írások. Egyéni sorsok, kézzelfogható, megragadható, ismerős alakok, akikben mégis magunkat láthatjuk. Kényelmetlenül ismerős helyzetek.
Először érdemes a novellaciklust a szerző által diktált sorrendben elolvasni. Így a záró, egyben címadó, novella, egyfajta megfejtésként, magyarázatként is értelmezhető. Ugyanakkor kedvet is csinál, hogy immár sorrendtől függetlenül újra olvassuk és akár újra is értelmezzük a szövegeket. Izgalmas játék, addiktív szórakozás ez a könyv. Érdekes lesz néhány év múlva újra elővenni.
Lipcsey Emőke: Ugyanaz a folyó Kalligram Budapest 2021
A borítóképen Kardos Dániel fotója látható