Finta László, a Nyitott Műhely szülőatyja Túrkevén, egy alföldi kun városban született, és Szolnokon járt középiskolába. Életéről, a műhely születéséről és működéséről, és természetesen az irodalomról kérdezte őt Dobák Viktória.
Honnan jött a Nyitott Műhely ötlete?
Maga a Nyitott Műhely tulajdonképpen egy bőrösműhelynek indult.
Már gyerekkoromban is megvolt egyfajta vonzódás a kézművesség felé. Édesapám kárpitos volt, a saját műhelyében dolgozott, nem csak textillel, fával, de olykor bőrrel is. Én olyan 6-7 éves lehettem, amikor felfedeztem magamnak ezt az anyagot, szerettem vele dolgozni, szép lassan bőrös lettem.
Az évek alatt sok helyen tanítottam is, de sehol nem éreztem magam igazán otthonosan. A Waldorf iskolát azért szerettem jobban, mert ott élénkebb volt a tanulók érdeklődése, aztán végül azt találtam ki, hogy a lakásomon csinálok szakkört. Ez hamar és tökéletesen működött. Nem is kellett tanítani, magától ment minden. Együtt dolgoztunk egy nagyon vegyes társasággal, férfiak, nők, lányok és fiúk. Olyanok voltunk, mint egy család. Ez volt talán a Nyitott Műhely előképe.
Amikor megalakultunk, kávéházi körülmények között szerettük volna bemutatni a mesterséget. Ezt később sokan mások is megcsinálták, de szerintem mi voltunk az elsők.
Azóta kaptam felkérést arra is, hogy csináljak másik Nyitott Műhelyt Pesten, de nekem nem megy, ebből franchise-t csinálni. Annyira belsőséges és személyes vállalás ez számomra, hogy képtelenség a jelenlegi mederből kiterelni.
Milyen programoknak ad otthont a Nyitott Műhely?
Az induláskor nagyon hamar betört ide a kultúra. Már 2001-ben voltak zenei tárgyú előadások, koncertek, filmklubok. De szoktak itt lenni, könyvbemutatók, lapajánlók, borkóstolók, színházi előadások és kiállítások is.
Az első filmklubot Para- Kovács Imre indította a Nyitott Műhelyben.
Tegnap este pedig Pankovits Nikolett magyar származású énekesnő jött New Yorkból koncertezni, az együttesével. Nikolett, férjével, egy kolumbiai gitárossal alkotott egy nagyon különleges muzsikát, ami tartalmaz magyar népzenei és dél-amerikai zenei jegyeket is. Amikor hazalátogatnak, mindig jönnek hozzám előadni. Ezzel a produkcióval, többször felléptek a Carnegie Hallban is.
Az irodalom valahogy nehezebben jött. Sokat vártam, és dolgoztam rajta, hogy legyen, mire végre megérkezett. Mostanra már viszont vezető művészeti műfajjá vált nálunk. Jóformán mindenkit megismertem, akit korábban a munkái, művei alapján tiszteltem és szerettem. Esterházy Pétertől Bodor Ádámig.
Számomra az irodalom valahol ugyanaz, mint a kézművesség: ugyanúgy lehet a szavakat alakítani, formálni, mindezekből valamit létrehozni, mint mikor más anyaggal dolgozik az ember.
A héten helyet adunk egy kétnapos nemzetközi poétikai fesztiválnak is, amire január végéig lehetett regisztrálni. Ilyenkor sütök, főzök a résztvevőknek.
Jövő héten pedig Franciaországból jön Miqueu Montanaro, és Móser Ádámmal egy tangóestet fognak tartani, ahol mindketten harmonikán játszanak majd.
Miből működik a Nyitott Műhely?
Egy idő óta nem nagyon kapunk pályázati pénzt, így zenei rendezvényeket csak úgy tudunk tartani, hogy belépőt kérünk. Tegnap is szedtünk, és azt adtuk a fellépőknek.
Szerencsére sokféleképpen támogatnak. A pénzadomány nagyon fontos, hiszen a rezsit csak abból tudom fizetni. Egy időben Esterházy Péter volt a legfontosabb támogatónk. Ő egyszer leült ide, és azt mondta, hogy ez egy nagyon fontos hely lesz. Drága Péter onnantól kezdve folyamatosan egy jelentősebb összeggel támogatta a műhely működését. Plusz csoda volt, hogy amikor Péter elment nagyon sokan álltak a helyére.
Nagyon fontos támogatás a Nyitott Műhelynek, hogy a fellépők alapvetően nem a pénzért jönnek, hanem mert szeretnek itt lenni. És egyre többen kínálnak bérleti díjat felajánlásként.
Fontos, hogy minden jegyvásárlás is támogatás, és ha kifejezetten a műhely működéséhez szeretnének hozzájárulni, arra is van lehetőség.
Egyébként nagyon sok személyes baráti segítséget is kapok, főleg fiataloktól.
Hogyan vélekedsz a Szófáról?
Én mindennek örülök, ami irodalom, és jó irodalom. Akiket ismerek a Szófa csapatából, azokat kedvelem, szeretek és szurkolok nekik. Örömmel adok helyet a rendezvényeiknek.
