Ma ünnepli 75. születésnapját Margócsy István irodalomtörténész, kritikus. Ebből az alkalomból köszönti őt a Szófa szerkesztősége.

 

Szinte felbecsülhetetlen Margócsy István munkásságának jelentősége a hazai irodalmi életben, magyar irodalomtörténeti kutatásai megkerülhetetlenek az irodalomtörténészek jó néhány generációja számára, legyen szó klasszikusról vagy éppen kortárs magyar szerzőről, Margócsy írásai között kutakodni sosem hiábavaló. Az utóbbi időben Petőfi Sándor életművének újraértelmezése kapcsán hallhattuk a legtöbbször Margócsy István nevét – főként a Petőfi-bicentenáriumnak köszönhetően –, erről az irodalomtörténészi tevékenységéről is rövidesen szót ejtünk. Előtte azonban arról kell szólni, hogy a Szófa (mint irodalmi folyóiratokat egy felületről elérhetővé tevő irodalmi portál) különösen hálás Margócsy István irodalmi munkájáért és azért, hogy olyan nagy meggyőződéssel hangsúlyozza a folyóiratok mérhetetlen fontosságát és irodalmi életet alakító szerepét. Meg persze azért is nagy köszönettel tartozunk, hogy a 2000 Irodalmi és Társadalmi havi lap, amelynek Margócsy István is szerkesztője és – bár a szerkesztőségben nem hierarchikus viszonyok uralkodtak – központi alakja volt, számos lapszáma nálunk is olvasható. Ez a folyóirat igazán különleges és üde színfolt volt az irodalmi lapok kínálatában, ugyanis nem csupán szépirodalmi írásokat találhatott benne az olvasó, de társadalomelméleti és közéleti esszéket is. Hiánypótló és mindig színes, gondolatgazdag kiadvány volt, hiányát talán csak saját maga tudná pótolni, meg persze a korábbi lapszámok visszaolvasása, mi is őrizzük ezeket a Szófa archívumában.

 

Most pedig – ahogy az fentebb, mintegy ígéretként megjelent – néhány gondolat a Petőfi-kutatásokban és Petőfi költészetének újraértelmezésében vállalt szerepről. A tavalyi évben, a Petőfi-bicentenárium alkalmából szinte minden, a Szófán is fellelhető folyóirat készített Petőfi-lapszámot. Nem igazán akadt olyan Petőfi-tanulmány, amelyik ne hivatkozott volna Margócsy Istvánra, és ez nem valamiféle irodalomtörténészi kötelességből ered. Ugyanis Margócsy István azzal az értékkereső és értékteremtő jószándékú szigorral olvassa és értelmezi Petőfi verseit, amely értékekre fókuszáló jótékony szigor a szerkesztői munkájában is érvényesül. Margócsy háttérbe szorítja, sok ponton zárójelezi azt a megközelítést, miszerint Petőfi költészete egybevág a költő életével. Petőfi verseinek újraolvasásakor igyekszik lehántani azokat a két évszázad során a versekre rakódott interpretációs rétegeket, amelyek nem annyira a lírai alkotások költészeti önértékére, hanem a történelmi és politikai kontextusban elfoglalt helyére helyezik a hangsúlyt. Margócsy ezzel új interpretációs útvonalakat jelöl ki, s friss olvasatot is nyújt. Józan, megfontolt és tökéletes alaposságra törekvő kritikai hangja tehát nem csupán a kortárs irodalom arculatának formálásában nélkülözhetetlen, hanem a klasszikusok újraolvasásában és átértékelésében is.

 

Még számos termékeny alkotói és gondolkodói évet, újonnan felfedezett értelmezési irányt és sok-sok inspiráló olvasmányt kívánunk, meg persze boldog születésnapot is.

 

A mai napra egykori szerkesztőtársunk, Pintér Dóra Margócsy Istvánnal folytatott beszélgetését ajánljuk – ünnepi olvasmányként.

 

(A borítóképeken szereplő fotót Valuska Gábor készítette.)