Kukorelly Endre
Ó, alt, öreg, ős, régies
Néha átmentek Szentendrére.
Hévvel három megálló, Pomáz, Pannónia-telep, végállomás.
Bevásárolni, vagy csak hogy történjen már valami.
Nemigen történt semmi, kisétáltak a telepi állomáshoz, jegyet váltottak, ültek a pirosra mázolt fapadon, odatűzött a nap. Várták a Pest felől érkező szerelvényt, (K), a nagyanyja, és (K) húga. Ötvenvalahány éve.
Legyen kerek ötvenöt.
Félig szögletes 55.
Szentistvántelepi nyaralás a családi víkendházban. Olvasott, unatkozott, focizott, lejárt a Dunához. Az is unalmas volt, de szép.
Szép hosszú és lassú.
Délelőtt át kellett bringáznia Budakalászra vízért. Aztán a vegyesbolt. Beállt a sorba.
Lassan haladt a sor, a boltos vacakolt, mindent külön le kellett mérni. Levág egy darab zsírt, a mérlegre dobja, kevés, hozzáken még, ha sok lett, akkor lemetél belőle. Körülményeskedett. Tetszett neki nyilván, hogy ennyi nő vár rá.
Zsákból kimerte papírzacskóba a babot, a tejfölt hordónyi nikkelbödönből a befőttesüvegekbe, hosszúkás, hengerforma merőkanállal a tejet, lekapta a füle mögül a ceruzát, megnyalintotta a végét, számolgatott, összeadott, méricskélt, évekig eltartott. Amíg sorra kerültél. Évek múlva kerültél sorra. Komótosan csinálta, közben kedélyeskedett a háziasszonyokkal, a felesége meg pofákat vágott hozzá.
Vág egy grimaszt, a plafonra néz, eltűnik a raktárban, ezek a jelenetek mulattatták (K)-t, más nemigen történt. Se mulatságos, se semmi. A boltos meg a felesége.
Unalmas boltba járni, igaz, hogy más meg nincs. Más esemény. Délután fociztak, késő estig, amíg látni lehetett valamit a labdából.
Tehát bolt, Kalász, foci, Duna. Levitt egy törülközőt, olvasgatott, várta, hátha arra jön egy csónak, úszott a folyóban a sodrással szemben, jó volt. Jól érezte magát. Érezte magát. Ülsz a parton, csönd van, Dunaszag, harangoznak a túlparton, fogalmad sincs, hogy hol. Néha rád száll egy bögöly, azt agyoncsapod, ha elég ügyes vagy.
Ügyesen csinálod, és nem kened szét magadon.
Működött még a jegypénztár a telepi megállóban, a bűzlő váróteremben döngtek a legyek, a fülkében a vasutasnő mellett kurblis telefon. Ha jött a hév, kiállt a tárcsájával, szép csinosan. (K) elképzelte, hogy nincs rajta semmi, csak a vasutastárcsa.
Leszálltak Szentendrén, caplattak befelé a nagy hőségben.
Leszáll, indulsz a városka felé, az utcán senki, függőlegesen zuhog a nap, kopog a szandálod talpa, fölvered a port. Por, kockakövek, lovas szekér, lószar, a cukrászda előtt áll egy moszkvics, sehol senki, már a hév is üres volt. Vettek fagyit, meg egy pohár szódát hozzá.
Citrom, csoki, finom vízízű.
És azért csokiízű is, meg citromíz, végül is a csokoládéfagylaltnak milyen íze legyen, ha nem csokoládé?
És a citromnak citrom?
A templomdombon volt egy öreg, nem tudni, miféle fa, kis árnyékot is csinált.
A templom hűvös, finom templomillat, nem volt kedvük kijönni a tömjénszagból. Bámulták a parasztbarokk puttókat, (K) húgának tetszett, ezt (K) onnan tudta, hogy a húga minden alkalommal megjegyezte. Bosszantotta, ahogy lelkesedik az angyalkákért. Arra nem emlékszik, hogy neki tetszettek-e az angyalok, mert nem mondta ki.
Nem mondod ki, akkor valahogy nincs. Nem tudod, van-e. Van, és azonnal nincs. Azzal, hogy kimondod, megtartod, megmarad, ha eleget hajtogatod, nem többé enged el.
Ácsorogtak a templomdombon a mellvédnél, néztek lefelé, a házakat, összevissza háztetőket, az udvaron kapirgáló tyúkokat. Ma itt szuvenírboltok vannak, meg kerthelyiségek. Kora délután egyáltalán nem lehetett embert látni Szentendrén. Áll a levegő, a távolban kopácsoltak, a fal tövében csontszáraz gizgaz, nyárszag, pár feketeruhás öregasszony, spanyol falvacska, ez nem annak idején jutott (K) eszébe, hanem most.
Eszébe juthatott volna, olvasta a Don Quijotét. Meg ami jött, mást nemigen lehetett csinálni. (K) nagyanyja vásárolt húst a hentesnél, biztos azért héveztek át, náluk, a telepi boltban parizert se lehetett kapni.
Csokoládé volt, de azt nem vettek, nem volt rá pénz.
Szent Endre, város ember nélkül, hunyd be hozzá a szemed, ne feltűnően, ne mások előtt.
Erősen.
És nyisd ki.
Ha mások előtt csinálod, tegyél úgy, mintha pislognál, vagy por ment volna a szemedbe.