Abban az évben fejezték be a középiskolát, amikor nem volt se szalagavató, se ballagás, és betiltották az érettségin a szóbelit. Erin azon kevesek közé tartozott, akik ezt örömmel fogadták.

 

Örült a lusta reggeleknek, az online tanóráknak kép és hang nélkül, profiljába beállított egy szaladó rókát, never stop learning mottóval, még a nevét is megváltoztatta Sionnach-ra, és kialakította saját órarendjét. A matekon mindig ott volt, az fontos és élvezte is, az angolos spiné ki volt hegyezve rá, hisztizett, ha nem jelent meg, vagy hiányzott a kamera.

 

Ha más tanár próbálkozott és felszólította, gátlástalanul hazudott, nem működik, kiszámíthatatlan, özönvíz előtti számítógépe van, asztali, ő igazán nem tehet róla. Nem kell tudniuk, hogy szuper laptopot vett a nyári melóból. 

 

A magyarórák alatt fegyencedzést tartott. Ráakadt a neten egy fiatal nőre, aki a Covidra való tekintettel online alaptanfolyamot indított néhány lájkért és egy e-mail címért cserébe. Mindennap húszperces gyakorlatsort küldött, ha a jelentkező nem csinálta végig huszonnégy órán belül az aznapi programot, többet nem fért hozzá a videóhoz. Szóval muszáj volt. A magyartanár néha megzavarta. Róka, hogy fog maga leérettségizni. Ilyenkor kénytelen volt egy tanárnő, ne aggódjon, menni fog erejéig megszakítani az edzést. A törin válaszolt a kérdésekre, bár közben kreatív vírusmaszkokat tervezett. Elindította blogját a Kézművesek és designerek oldalon. Varrógépét az ablak elé húzta, munka közben követte a madarak mozgását. A szajkópár volt a kedvence.

 

Erin délutáni projektje a bútorfelújítás lett. Karácsonyra nővéreitől csiszológépet kapott, megrendelte hozzá a festőkészletet. A lomtalanításnál guberált stokiját fűzöldre festette. Ezen fekvőzött, tolódzkodott, szteppadként is használta. Íróasztala és az irodaszéke citromsárga lett, a beépített szekrényt absztrakt mintákkal dekorálta, a polcokról futónövények lógtak.

 

Anyja este érkezett haza. Magda a karantén ellenére is gátlástalanul fogadta vírustagadó vendégeit. Csomagolópapírral beborította a fodrászüzlet ajtaját-ablakát, kiírta, FELÚJÍTÁS. Melósruhát húzott, néhány álca festékesvödör mellett sötétedésig hajat vágott, festett, hosszabbított. Hazatérte után néhány szót váltott a lányával, beszámolt aznapi vendégeiről. Erin unottan hallgatta, de egy-egy pasis sztoriba belekérdezett.

 

– Na, mi van a németeddel?

 

– Nem tudok találkozni vele.

 

– Nem tudsz, vagy nem akarsz?

 

– Az mindegy, a lényeg, hogy nem. Azt mondtam, Floridába menekültem a járvány elől.

 

– Miért pont Floridába?

 

– Állítólag ott rossz az internetkapcsolat. Talán nem ér utol.

 

– Ez biztos? Miből gondolod, hogy ott rossz?  

 

Magda vállat vont és bepakolta az edényeket a mosogatógépbe.

 

Erin este nyolc előtt sohasem hagyta el a lakást. Megvárta a kijárási tilalom kezdetét.  Elnémultak az utolsó drámai tenyércsattanások az egészségügyi dolgozókért. Az argentin nő a másodikon sokszor még fél kilenckor is tapsolt, rezidens volt a lánya valamelyik kórházban.

 

Mielőtt kilépett volna a lépcsőházba, hallgatózott. Ha beszédfoszlányok visszhangoztak a liftaknában, akkor megvárta, amíg elnémulnak, ha kutyacsaholást hallott, akkor elindult a tizedikre. Józsi bácsival a tetőfeljárónál találkoztak. Az öreg szomszéd átadta Molly kutyát, kinyitotta a lakásból kicsempészett horgászszékét, és elpihent a lépcsőfordulóban az üveg kadarkájával.

 

– Erin, ha kérhetem, ne futtassa egy óránál tovább, Jolánom gyanakvóan vizslatta tegnap is, mitől ilyen csatakos szegény, én meg nem. Szóval max. egy óra.

 

– Jól van, Józsi bácsi, én meg azt kérem, ne gyújtson rá a füstjelző alatt. Lebukunk, azt mehet Mollyval az éjszakába.

 

A Duna-parton a két járőr már ismerte a sapkában és rókamaszkban futó lányt. Nem igazoltatták. Kutyával van. Elhagyta a Bíbic büfét; az apja vasárnaponként itt sörözött, míg ő a parton csigákat és kavicsokat gyűjtött.  A Fellininél a Fura Fejekbe botlott. Nem először. Hol az Orange, hol a Hekkmester elhagyott asztalainál gyülekeztek, a Két RomBusz tetején is megfordultak, jó volt onnan a panoráma. A lakótelepi médiacsoportban sokaknak nem tetszenek, gyanús külleműek, írták, állítólag fecskendőt is találtak utánuk, de Erin csak azt látta, amikor az egyik srác részegen egy szifonból szódát töltött a saját fülébe, ingyenes fülmosás kiabálta közben. Sokadik alkalommal futott el mellettük, eddig nem szólították meg, kezdte elhinni, hogy láthatatlan álcája tökéletesen működik. Aznap este hiba csúszott a gépezetbe.

 

– Itt az álarcos.

 

– Kérjük el a kutyáját, akkor nem csesztethet a rendőr. Kutyával szabad, sőt muszáj.

 

– Mit kérjük! Vegyük el!

 

– Magától is odaadja.

 

– Róka, te vagy?  – szólt egy ismerős hang a sötétből.

 

Rozoga volt. Erin intett neki, de nem szakította meg tempófutását.

 

Mire visszafordult, a fiúk eltűntek, a rendőrök megriaszthatták őket.

 

A következő este a Furák már várták. Rozoga bemutatta Thinkernek. Valami főnökféle lehetett.  

 

– Maradhatnál köztünk a kutyáddal. – A lány felé nyújtotta a borosüveget. Erin a fejét rázta, futás közben soha, Molly bezzeg mohón elfogadta a jutifalatot.

 

– Micsoda maszkod van! Kurva jó az a róka.

 

– Saját készítés?

 

– Miért maszkban? Miért éjszaka?

 

– Bolond a nő!

 

– És a sapka?

 

Róka vállat vont és a szemébe húzta.

 

– Nálunk nincs rejtőzködés.

 

Thinker először a sapkát rántotta le a lány fejéről, majd a maszkot is. Rozoga a fiú csuklója után kapott, de az gyorsabb volt nála. Molly veszettül ugatott.

 

Erin állt, csupasz arccal, leomló hajjal. Az izzadt, vörös tincsek kígyóztak a levegőben, megemelkedtek, ernyedten lezuhantak, mintha valami mágneses erő mozgatná őket, pedig nem fújt a szél.

 

– Kicune, a rókadémon! – suttogta Thinker.

 

– Tesó, ez tényleg úgy néz ki, mint egy róka.

 

– Anyád vagy apád jött Kag nemzetségéből?

 

– Nézd má, felemelte az orrát! Szálló szagok után kutat!

 

Thinkert megbabonázta a látvány. Gyerekkora óta várta, és most ezen a covidos, teliholdas estén nem tudta, meneküljön, vagy hanyatt dőljön vele a Duna sóderjában.

 

 Rozoga vetett véget a döbbenetnek.

 

– Futás! A zsernyákok!

 

– Kaptál egy nap haladékot – kiáltotta Thinker, és odadobta a lánynak a kötött sapkát.

 

A maszkot megtartotta.

 

A lány pupillája zölden foszforeszkált a márciusi estében.

 

 

 

966.jpg

 

Selyebi Dániel: Róka

2024. 295 mm x 210 mm anyag papír /műszaki dekor rajzlap/