A Másik Produkció június 14-én egy tárlatvezetéssel egybekötött eseményen jelentette be, hogy saját alkotóteret nyit a II. kerületben DANTE néven a Bem mozi mellett a Török utca 1-ben. Ezzel és egyéb aktualitásokkal kapcsolatban faggattam Jászberényi Gábor színművészt 2023 nyarának talán egyik legforróbb napján.
Bozóky Balázs
Gratulálok a DANTE névre hallgató új közösségi tér létrehozásához! Mi inspirált téged és a csapatot arra, hogy egy ilyen helyet hozzatok létre Budán?
Még ne gratulálj, még nem nyitottunk meg. Gőzerővel tart a felújítás. De a kérdésedre válaszolva, hatodik éve működünk független színházi társulatként, sok befogadóhelyen játszottunk már, aztán végül az RS9 színház lett a bázisunk. Alkotótársammal, Gulyás Hermann Sándorral mindig is fontosnak tartottuk, hogy amikor előadásunk van, az egész estét kísérje végig egy jó értelemben vett szeánsz. A nézők már a színházba érkezéskor kapjanak valami különleges hangulatot, aztán az előadás után kínáljunk nekik szintén valami különlegeset. Minden előadásunk után van közönségtalálkozó, beszélgetés, közös zenélés, vagy éppen koccintás egy különleges itallal. Már a kezdetektől fogva fontosnak tartottuk, hogy az az alkalmi közösség, amelyet egy színházi előadás hív életre, annak tagjai beszéljenek egymással, vitassák meg a látottakat, kérdezzenek, inspirálódjanak. Valami ilyesmi lehetett az eredeti célja a színházcsinálásnak. Úgy éreztük, hogy ez a szellemiség szép lassan valódi közösséget formál körénk, ami már megérdemel egy saját helyet. Álmunkban sem gondoltuk, hogy ennyien segítenek majd a létrehozásában. Közel száz önkéntes segíti a munkánkat. Felemelő, hogy ilyen sokan tartják fontosnak az üzenetünket, hogy közösen alkossunk valami jót! Ha valaki akar hozzánk csatlakozni, megtalál minket a közösségi médiában, de tart még a közösségi finanszírozási kampányunk is, amit az adjukössze.hu című weboldalon lehet megtalálni az Építsük együtt a DANTE-t projektnéven.
A DANTE KÖZÖSSÉGI ALKOTÓTÉR már a nevével is utal Dante Alighieri főművére. De itt nálatok ez most a Pokol vagy a Mennyország? Esetleg a Purgatórium? Miért választottátok ezt a nevet, és milyen üzenettel szeretnéd fogadni a térben a látogatókat?
Pár évvel ezelőtt lett egy nagyon személyes kötődésem Dantéhoz. Kiss Péter zongoraművész barátommal közösen létrehoztunk egy előadást, amit a Zeneakadémián játszottunk Dante és Petrarca szövegekből Liszt zenéjével. Meg aztán – felidézve az Isteni színjáték első sorát – itt vagyok én is „az emberélet útjának felén...” Vagyis abba a korba léptem, amikor úgy érzem, van bennem még erő, tettvágy és mondanivaló, viszont már hasznosan és kreatívan akarom eltölteni életem másik felét. Tevékenyen, elmélyülten. Nagyon erős emlékeim vannak továbbá a pécsi Dante kávézóról, ami még réges-régen a Pécsi Országos Színházi Találkozó alatt működött. Egy olyan hely volt, ahol a művészek találkoztak egymással és nézőikkel, egy térben volt színházi alkotó, író, képzőművész, zenész és a közönségük. Ilyennek szeretném a mi Danténkat. Egy valóban nyitott és független helynek. Egyébként sokan azt gondolják, hogy Dante egy veretes, klasszikus, súlyos író. Ez részben így is van, de ha felnőtt fejjel elolvassák az Isteni színjátékot, szívből ajánlom Nádasdy Ádám fordítását, akkor rájönnek, hogy Dante egy burjánzó fantáziájú, hihetetlenül kreatív, pimasz csibész volt, aki szemérmetlenül és pofátlan pontossággal és részletességgel ír koráról, jelenéről, múltjáról. Ez a „kreatív csibészség” a mi társulatunkra is jellemző.
Az új tér különleges eseményeknek és programoknak ad majd otthont. Milyen típusú eseményekre számíthatnak a látogatók, és milyen szerepet játszol ezek megvalósításában?
Amikor megtaláltuk a helyet a Margit-negyed programban, rögtön tudtuk, hogy ez az alkotótér nem csak rólunk fog szólni. Természetesen tovább játsszuk a futó előadásainkat, és új bemutatókkal is készülünk, de emellett szeretnénk, hogy ez egy otthonos, kreatív hely legyen, széles programkínálattal. Egy olyan hely, ahol a különböző művészeti ágak képviselői találkozni tudnak a közönségükkel és egymással. A DANTE egy közel száz fő befogadására alkalmas színházteremből, valamint egy kisebb rendezvények számára alkalmas pódiumszínpaddal rendelkező klubból áll, és rendelkezik egy workshop szobával is, ami megközelítőleg 15-20 embert képes befogadni. Terveink szerint lesznek színházi előadások, koncertek, kiállítások, performance-ok, kerekasztal beszélgetések, workshopok, író-olvasó találkozók, filmvetítés. Szóval nagyon széleskörű lesz majd a program.
Beszéljünk a karrieredről is. Az elmúlt időszakban számos izgalmas munkában volt részed. Mesélnél az olvasóinknak a Petőfi film kapcsán szerzett tapasztalataidról és a karaktered megformálásának kihívásairól?
Sajnos a Petőfi filmről egyelőre még nem beszélhetek, annyit viszont elmondhatok, hogy nagyon izgalmas forgatás volt, remek művészekkel és világszínvonalú stábbal. Nagyon szurkolok a filmnek.
A színész munkája gyakran igényli a szerepek mélyreható megértését és átélést. Hogyan készültél fel erre a karakterre való átállásra, és van-e konkrét módszered?
Vannak bizonyos tapasztalatok, amelyek alapján dolgozik az ember, ezt főként technikailag értem. Az évek alatt megtanulod, hogy hogyan kell működnöd egy forgatáson, mit jelentenek a kifejezések, hova kell állni stb. De minden szerepnél van egy fontos dolog: ahhoz, hogy személyes alakításod legyen, magadból kell építkezned, meg kell találnod az általad alakított figura igazságát. Ezt az ember mindig elölről kezdi.
Jászberényi Gábor Chikán Erika fotója
A színházi és filmes szerepek közötti különbségek sokszor meghatározzák a színész játékát. Hogyan adaptálod a színészi megközelítést, amikor egy színházi szerepről váltasz filmre vagy fordítva?
Forma és stílus kérdése az, hogy éppen milyen játékot kíván meg az adott előadás vagy film. Ha például egy szélsőséges világú, szándékosan túlzó alkotásról van szó, ott gyakran megengedhető a hasonló színészi játék. De az is lehet, hogy éppen az ellenkezőjére van szükség. Ez elmondható a színházi előadásokról és a filmről egyaránt. A munkafolyamat különbsége rejt nagy kihívásokat. Egy színházi próbafolyamatban az ember lineárisan építi fel a szerepet. Sokat próbál, sokat dolgozik a karakteren, az elejétől a végéig látja egyben szerepének ívét és helyét a színdarabban. És az előadások során is az előadás ívében, abban a három órában engedi át magán a szerepet. Ehhez képest a filmben nagyon gyakran nem kronológiai sorrendben vesszük fel a jeleneteket. Sokkal tudatosabb felkészülést igényel. Gondold el, egy adott helyszínen felvesztek egy jelenetet, ahol az ember fiatal és szerelmes, majd pár órával később ugyanazon a helyszínen felvesztek egy jelenetet, ami sok évvel később játszódik és a karaktered éppen haldoklik. Nagyon kell tudnod, hogy mit miért érez a figura, és miért tart ott, ahol tart.
Milyen kihívásokkal szembesül egy modern színész az aktuális művészeti és társadalmi környezetben, és hogyan találja meg az egyensúlyt a hagyományos és a kortárs megközelítések között?
Minden hagyományos egyszer kortárs volt. Engem nem ez izgat. Engem a történés izgat. Az, hogy a játszókkal és a nézőkkel egyszerre történik valami megismételhetetlen. Ehhez önazonosságra és hitelességre van szükség. Véleményem szerint ez olyan, mint amikor az emberek ültek a tábortűz körül, és történeteket meséltek egymásnak. Történeteken keresztül értették meg saját magukat, egymást. A közösség újraélte a jó dolgokat, tanult a rosszakból, közös emlékezet jött létre. A formai megközelítés csak akkor működik igazán, ha a tartalmat szolgálja, ami szerintem akkor jó, ha személyes.
Sok fiatal tehetség inspirálódik tőled és munkásságodból. Hogyan látod a mentorálás és az utánpótlás támogatásának fontosságát a színészképzés és a művészeti közösségben?
Szerintem nem könnyű ma művészeti pályát választani. Még akkor sem, ha az ember tele van elhivatottsággal. A világunkat nagyon uralják a számok, de vannak számokban nem mérhető dolgok. Egy nevetés, aminek a végén kicsordul a könnyed, mennyibe kerül? Vagy az első csók? Ma sajnos anyagi értelemben riasztó a művészeti pálya. Bár, ha jobban belegondolok, mindig is az lehetett, talán a világ volt más. Mindenesetre az eredeti kérdésedre válaszolva, szerintem nagyon fontos az utánpótlás, hiszen belőlük lesznek majd a jövő Latinovits Zoltánjai, Rutkai Évái, Gábor Miklósai. Fontosnak tartom, hogy technikailag jó képzést kapjanak, biztos alapokat, amit gyakorlati értelemben tudnak használni a pályán. Tudjanak beszélni, mozogni, táncolni, énekelni, tudják, hogy hogyan kell létezni egy színházban és egy forgatáson. De mindemellett nagyon fontosnak tartom azt, hogy figyeljünk rájuk. A belső világukra. A kíváncsiságukra, arra, hogy ők hogyan látják a világot. Ez az innováció az, ami frissen tudja tartani a kultúrát. A biztos alapokon álló kreatív elhivatottság. Halljuk meg, mit mondanak nekünk, és adjuk át a tapasztalatainkat.
A közösségi médiának egyre nagyobb szerepe van az emberek életében. Hogyan használod ezt a platformot a művészeti projektjeid népszerűsítésére és a rajongókkal való kapcsolattartásra?
Nagyon ügyetlen vagyok benne, bár látom, hogy manapság ez szinte kikerülhetetlen. Most a DANTE kapcsán rávettem magam a tartalomgyártásra, mert úgy érzem, ez az ügy megérdemli, hogy sok emberhez eljusson. Én alkatilag nagyon távol állok attól, hogy folyamatosan jelen legyek a közösségi médiában.
A színészet mellett rendezőként is kipróbáltad már magad. Miben különbözik számodra a két szerepkör, és melyik adja neked a nagyobb kreatív kielégülést?
Mi az előadásainkat alkotócsoportként hozzuk létre. Mindig. Soha nem beosztottakkal dolgozom, hanem alkotótársakkal. A rendezés ilyen értelemben közös munka. Persze ilyenkor az embernek van egy víziója egy előadásról, azt megosztja a társaival, és közösen létrehozzák az előadást. Ha az én nevem van kiírva rendezőnek, akkor én viszem el a balhét. Nagyon szeretem ezt a fajta közös alkotást. Színészként és rendezőként is.
Van olyan álomszereped vagy projekted, amelyeket még szívesen megvalósítanál a jövőben? Mi motiválja nálad az ilyen kihívásokat?
Mindig van valami, ami éppen foglalkoztat. A társulatunkkal csak olyan témákat veszünk elő, amivel van mondanivalónk. Idén is készülünk új bemutatókkal. Az évadot elkezdtük, amíg nem nyitjuk meg a Dantét-t, továbbra is az RS9 színházban játszunk. Szeptember 14-én ér véget a Közösségi Finanszírozási kampányunk, aminek lesz egy kampányzáró eseménye. Szeretettel látunk mindenkit, az adjukössze.hu oldalon tudnak rá támogatói jegyet venni az érdeklődők.
Végezetül, milyen üzenettel szeretnéd megszólítani azokat az embereket, akik ellátogatnak majd a DANTE KÖZÖSSÉGI ALKOTÓTÉR-be?
Szeretném, ha az emberek menedékként tekintenének a Dantéra, ahol pezsgő kulturális élet van, de be lehet ugrani egy finom kávéra is.
