Mitől lesz egy szöveg gyerekirodalom, ill. mitől ifjúsági?
Nem hiszem, hogy különösebb értelme van az ilyen megkülönböztetéseknek. Az igazán színvonalas irodalmi mű éppúgy megszólítja a fiatalabb olvasókat, mint az idősebbeket, mert eléggé gazdag és sokrétű, hogy mindenki megtalálja benne a magának valót. Nyilván vannak olyan nyelvi szempontok, amikre különösen érdemes figyelni, ha a szöveg kisebb gyerekeknek szól, például a rövidebb mondatokra tagolás. A témák megválasztásánál azonban téves megközelítésnek gondolom, hogy például a komor, lelkileg nehéz történetek nem valók gyerekeknek. Hiszen ők ugyanabban a világban élnek, mint a felnőttek.
Mit gondol a különböző évtizedek, generációk nagysikerű ifjúsági irodalmi jelenségeiről? Gondolhatunk itt például a Harry Potter-sorozatra.
Kettős hatást látok: egyrészt nagyon jó, hogy sok gyerek olvasási kedvét felkeltik ezek a történetek, másrészt érzékelhető, ahogy változik az olvasók igénye, mert ezek a szövegek inkább izgalmas forgatókönyvek, nem igényes irodalmi művek. A leírás, egy-egy szereplő érzékletes megjelenítése kiment a divatból. Nehéz általánosságban fogalmazni, mindig vannak kivételek, és a népszerű művek nyelvi igényessége is nagyon eltérő.
Hogyan alapozható meg kisiskolás korban a szövegek iránti érdeklődés és az olvasás szeretete?
Már jóval előbb kezdeném az olvasóvá nevelést. A nemzetközi oktatási kutatások egyértelműen bizonyítják, milyen jelentős hatása van csecsemőkorban a daloknak, a mondókáknak. A kicsit nagyobb gyerekeknél a közös olvasás, a mindennapos esti mese, a hangos könyvek közös hallgatása mind segít abban, hogy a gyerekek később olvasó felnőttekké váljanak. Nem mellesleg a kommunikációs készségük és a családi kötelékek is erősödnek, ha rendszeresek az ilyen tevékenységek. Az óvodás korban olvasott mesék és a hozzájuk kapcsolódó beszélgetések alapozzák meg a szülő és gyerek közti bizalmat, amire nagy szükség lesz, amikor a kamasz kísérletezik és nehézségekkel találkozik. Ha a szüleihez fűződő kapcsolat kellően erős, tőlük kér majd segítséget, mert bízik bennük. Sok súlyos probléma megelőzhető lenne így.
Miért fontos digitális oktatási eszközöket használni a tanításban?
Mert az Alfa generáció, a 2010 után születettek számára a digitális világ sokkal érthetőbb, megközelíthetőbb és vonzóbb. A korosztállyal foglalkozó pedagógusok nem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják ezt az igényt, még ha maguk idegenkednek is a digitális eszközöktől.
Hogyan lenne érdemes olvasókat nevelni a 21. században úgy, hogy a szépirodalmi kánont is megismerje egy iskolás, emellett saját érdeklődésének megfelelő szöveget olvasson?
Nem hiszek a kánonban. Sokkal jobbnak találnám, ha a gyerekek kooperatív módszerekkel kreatív írást tanulnának. Ennek keretében ismerkedhetnének szépirodalmi művekkel, interaktívan, ahogy rajzot és éneket is tanítunk. Az irodalom művészeti tárgy, úgy is kellene tanítani.
Mennyire van átjárás gyerekirodalom és elitirodalom között?
Nincs olyan, hogy elitirodalom, csak irodalom van, meg könyvnek látszó tárgyak.
A Liget portál és a Szitakötő számok is gazdag kép és grafikai tartalommal rendelkeznek. Hogyan befolyásolja a befogadást, ha a szöveg tartalmát ilyen jellegű képi világ kíséri?
A vizualitás erősen befolyásolja az értelmezést, ezért fontos, hogy a kisgyerekek ne csak rajzfilmeket nézzenek, passzívan, hanem hallgassák a mesét, és a saját képzeletükre hagyatkozva vizualizálják a hallottakat. Később, amikor ez a készség már biztosan kifejlődött, az igényes képi tartalom hozzájárul a szövegértelmezéshez, gazdagítja a jelentést.