Bodrogi Csongor és Enesey Diána lapajánlója már kiemelt két írást a májusi Alföldből, jelesül Fenyvesi Orsolya Birodalmam című kisprózáját és Valastyán Tamás A tranzitív olvasás alakzatai. Ahogyan Borbély Szilárd és Térey János egymást olvassa című tanulmányát.

Most pedig egy újabb kisprózát és egy verset mutat be Enesey Diána az Alföld kínálatából.

 

Fenyvesi Orsolya májusi Alföldben publikált kisprózái között tematikus kapcsolódási pontok felfedezhetők, de az írások külön-külön is értelmezhetők. Utóbbi értelmezési elvet követve a Szabad című kisprózáról írok most, amelynek alig négy sornyi terjedelme számos képet és témát magában foglal. Ez az írás a szabadságé, a fényé és az áhított nyugalomé. A lakásba hirtelen beáradó napfény egyfajta reveláció-élményként is érthető, a szabadság, a lehetőségek szinte végtelen sora tárul fel, amelyre a mozdulatlanság ad választ, hiszen ez is egy választás. Mégpedig egy olyan választás, amely az isteni kívánsággal is azonos. Az elbeszélő a lakás közepén (vagy az élet közepén), a „a szobák metszéspontjában” és a „fény átlói közt” rátalált a nyugalomra és egyúttal talán a legnagyobb szabadságra is. De vajon létezik-e teljes mozdulatlanság? Vagy a sejtek örökösen kivételt képeznek? „Azoknak szabad?” Mit is jelent a „szabad”?

 

Élő Csenge Enikő Álmomban fekete víz csorog című versében már-már alvilági képek vegyülnek a hedonizmus képeivel. A vers első sora a cím folytatása, a lírai ént a csordogáló, de lassan folyóvá duzzadó fekete víz simogatja, s mellette „pucér lányok pancsolnak”. A gyönyör érzése reszketést vált ki belőle, de ez a reszketés a felszabadulás közeledését is előrejelzi:

„és ha akarom magamról én is levehetek mindent”

A vetkőzés motívuma az én részévé vált, a szabadságot gátló és „a fekete víz mélyére való”, nedves ruhaként az emberhez tapadó érzelmi feleslegtől való megszabadulásra is emlékeztet. Ez a meg- és felszabadulás lehetne az előfeltétele annak, hogy a lírai én beléphessen az élvezetek előszobájába. A vers fordulópontján a költői én az Úrhoz fordul, felszabadulást kérve, valamint azt, hogy az isteni tekintet ne csupán porszemként lássa őt. Ha pedig ez a felszabadulás mégsem lehetséges, akkor inkább megszabadulna attól a tekintettől, amelyben ő csak por lehet, de ehhez is az Úr adhat csak erőt. Talán mégsem dobhatunk minden terhet a fekete víz mélyére.