A TIZEDIK: Fellinger Károly: 12 szék (versciklus) [Székelyföld]
Fellinger Károly versciklusa tizenkét festő tizenkét alkotásához írt versekből áll. Cézanne, Magritte, El Greco, Szomov, Van Eyck, Henri Rousseau, Picasso, Da Vinci, John Martin, Cabanel, Van Gogh és Nihalani képei kapnak egy-egy verset. A versek sok esetben benyomásszerűek, nem mindig a képek témáját rögzítik, olykor csak egy-egy hangulatot jelenítenek meg, más esetekben magasabb rendű és általános érvényű gondolatokat igyekeznek átadni. Akadnak olyan versek is, amelyek a mindennapiság szintjére helyezik a képek hangulati áradását, ilyenkor a személyesség kerül a főszerepbe, ilyennek tekinthetjük például a Toledo látképe című képhez írt verset is. Ugyanakkor a képi ábrázolás keretein belül maradó költeménnyel is találkozhatunk, erre példa a Jan Van Eyck-képhez (Az Arnolfini házaspár) társított líra, amely a szereplőket rögzítettnek veszi, de a szituációt és a körülményeket megújítja. A versek egytől egyig a képek ihlető erejét és a képi világok (a konkrét képek és a szavakból kibontakozó képek) asszociációkon keresztüli kapcsolódási lehetőségeit villantják fel. [E. D.]
A KILENCEDIK: Pertics Gergő: Ricsárd Gój Belúh (vers) [Kalligram]
Pertics Gergő Kalligramban megjelent verseit éppolyan nehéz értelmezni, mint elfelejteni. A tíz közölt írás közül azért is ajánlom máris az elsőt, mert kellőképpen mellbe vágott, mikor szembesültem ezzel a bizarr, ugyanakkor andalítóan szép lírával. A Ricsárd Gój Belúh egy (nép)ballada imitációja, de ez az imitáció egészen szürreális. Bizonyos Babajkó Zebra szeretné feleségül venni „a jó öreg Pucor kapitány” legcsálébb fogú leányát. A másik vőlegényjelölt maga a Nagy Hal:
Palotája tenger mélyén
csillog-vilog a Nagy Halnak.
Termeiben csillár csillog
színeiben színaranynak.
Az erős értelmezői kihívásokat támasztó szöveg végén Babajkó Zebra eléri célját, ami az olvasót őszinte megnyugvással tölti el. [B. Cs.]
A NYOLCADIK: Rékai Anett: Nem elég (novella) [Kalligram]
Nagyon kortárs, nagyon hétköznapi témát földolgozó, de nagyon tiszta nyelven megírt szöveg ez. Egy huszonéves lány és egy nála valamivel idősebb fiú párkapcsolatáról esik szó, amelyet azonban a teljes meg nem értés, a taszítás, a szerelmi föloldódás teljes hiánya jellemez. A két emberi lény számára „nem elég” az, amit eddig megéltek, de szex közben sem váltanak ki többet egymásból, mint puszta fizikai reakciót. A vágyak erősebbek a racionalitásnál, de csupán nyers, sőt szánalmasnak mutatkozó vágyak maradnak; tartós kapcsolatra, úgy fest, mindkét fél alkalmatlan. A novella az érzelmileg magára hagyott lány képével végződik, akinek partnere hamis vigaszt súg a fülébe, mielőtt eltávozik. [B. Cs.]
A HETEDIK: Valastyán Tamás: A tranzitív olvasás alakzatai. Ahogyan Borbély Szilárd és Térey János egymást olvassa (tanulmány) [Alföld]
Valastyán Tamás írása Roland Barthes gondolataitól indul, mégpedig az olvasás általi „átjártság” koncepciójától, amelyben a tranzitivitás, a „mássá válás” folyamata a leginkább lényeges. Barthes gondolatai tehát egyfajta gondolati bázisként szolgálnak ahhoz, hogy a szerző feltérképezhesse, hogyan olvasta egymás írásait Borbély Szilárd és Térey János. Valastyán Tamás kiemeli, hogy Borbély Térey költészetét „tradíció és innováció, hagyomány és folytonos megújulás kiazmusában helyezi el.” Azaz Térey bizonyos távolságból, szelektálva tekint a múltra, de mégis elemi erővel hat rá a múlt. Térey verseiben fontos szerepet kap a Debrecenről alkotott, emlékeken alapuló kép, ennek kapcsán, pontosabban Borbély „A debrecentér Térey János verseiben” című szövegére hivatkozva a tanulmány szerzője kiemeli, hogy a felvillanó Debrecen-emlékképek nem „visszarévedésként”, hanem a „líravilág saját stílusjegyeivé” válva jelennek meg Térey költészetében.
Valastyán Tamás azt is górcső alá veszi, hogy Térey miképp olvasta Borbély Szilárdot. Az alakulásösztön (Bildungstrieb) mozzanatát emeli ki. A fókuszban a „Mielőtt szentté. Borbély Szilárdot” című siratóvers áll, amely az együtt töltött időből idéz fel „konkrét életeseményeket, létmozzanatokat”. A vers — mint Valastyán hangsúlyozza — hagiografikus jellegű, ugyanakkor figyelmeztetés is: a hagiológiai megközelítés gyakran — paradox módon — a feledés útjára visz. Térey pedig nem enged az „emlékezés torzító hatalmának”, versével arra buzdít, hogy újraolvassuk és újraértelmezzük Borbély műveit. Vagyis arra, hogy az olvasás élménye át-és átjárjon bennünket, nemkülönben érvényes ez Térey életművére is. [E. D.]
A HATODIK: Zeck Julianna: Kilenc hónap (novella) [Látó]
Zeck Julianna novellája számos témát felölel. Megjelenik benne a gyermekvállalás, a gyermekvárás, a terhesség időszakának nehézségei, a szülés. A novella főszereplője Kálmán és kedvese, Lilla, akik gyermekük, Léna érkezését várják. A terhesség néhány mozzanata is felvillan, de a történet igazán csak a szülészeten bontakozik ki. Kálmánt hazaküldik, ő pedig a kórházi folyosón várakozik még egy ideig, itt a kialvó folyosói neonlámpák a gimnáziumi éveket elevenítették fel benne. Úgyszintén ezen a folyosón jelenik meg Lili is, az első szerelme, immáron orvosként. A narrátor Lili meddőségének tényét is az olvasó elé tárja, így kialakítva egyfajta kontrasztot Lilla és Lili között, amely tágabb horizonton női sorsok közötti különbségeket is megvilágít. Kálmán Lili iránti vonzalma változatlannak tűnik, és a nővel való találkozás egy egész különös, hallucinációra hasonlító állapotot idéz elő, hirtelen kétségbe vonja a valóságot, a véletlen találkozás valószerűtlensége miatt. A történet az ébredés, vagyis ébredezés pillanataival zárul, épp kilenc hónappal a történet kezdete előtt, december huszadikán, hajnali négykor. A szerző remekül él az eseményekben bekövetkező fordulatokkal és a történet kronológiai rendjét is jó érzékkel bolygatja meg, mindezt úgy, hogy közben társadalmilag és egyéni szempontból is releváns témákat érint. [E. D.]
AZ ÖTÖDIK: Ada Limón: Cápák a folyókban (vers, Gyukics Gábor fordítása) [Kalligram]
A mexikói születésű amerikai költőnőnek négy versét is közli a májusi Kalligram. Mindegyik költemény erős hangon szól, engem azonban leginkább a Cápák a folyókban című fogott meg. Nagyon hétköznapi szorongások öltenek bizarr, szürreális, álomszerű testet: az elbeszélő attól fél, hogy a közeli folyókban is cápák úszkálnak. A racionális vigasztalás viccnek hangzik:
Az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint
a cápák kevesebb embert harapnak
meg,
mint a New York-iak.
A szorongásokat végül egy ima oldja föl. A cél az lenne, hogy a (gonosz) szellemeket hátrahagyva kelhessünk át a folyón, bárhol legyen is az. [B. Cs.]
A NEGYEDIK: Fenyvesi Orsolya: Birodalmam (kispróza) [Alföld]
Fenyvesi Orsolya májusi Alföldben publikált kisprózái különös világot, pontosabban világokat tárnak elénk. Az írások ötvözik a mesebeli elemeket és a jéghideg valóságot.
A Birodalmam című írás gondolati hadjáratokat és élmény-útvonalakat tár fel. A várak homályában leülepedő és megelevenedő olvasmányélményektől a házasélet valósághoz rögzítettségéig, a felnőtt lét zord világáig vezet az út, ahonnan hiányzik a befelé figyelés, ahol véget ért „a hódítások kora”, a szellemi kalandok szabadsága. Aztán mégis befelé fordul a tekintet, és ekkor kiderül, mennyi minden lakozik és épül odabent, egész városok.
„Annyi csak az enyém, amit a számba veszek, de ez a fogaim alkotta vár túléli a halálom.”
Bennünk valami külsővel összemérhetetlen épül. Az örökségeink is mind bensőnkben születtek, a szájban, a ki nem szökő szavakba bújt gondolatokban. Szabad-e beszélni és mosolyogni, ha a száj veszi át a lélek helyét? [E. D.]
A HARMADIK: Szélesi Sándor: A képzeletbeli barát (novella) [ESŐ]
Szélesi Sándor novellája ezzel a meghökkentő mondattal kezdődik: „Ma eladtam a képzeletbeli barátomat az eBayen.” Mint később megtudjuk, egy tizenéves francia fiú mondata ez, aki éveket töltött el egy nálánál idősebb, képzelt barát társaságában. Egy barátot persze nem lehet és nem szabad elárulni – kivéve, ha elképzelt. A novella három szemszögből mutatja be az eseményt; előbb az eladó, majd a vevő, végül pedig a képzeletbeli fiú írja le érzéseit az „adás-vételről”. A legmeghatóbb vonása e történetnek, hogy – ellentétben a való élet konfliktusaival –mindenki elfogadja: mindennek így kell történnie; mert a képzeletbeli barát mindig a legönzetlenebb – tanulhatnánk tőle. [B. Cs.]
A MÁSODIK: Bihari Csilla-Rozália: Elhallgatott szilánkok (vers) [Székelyföld]
Ez a törések verse. A fürdőszobában, az egyik legintimebb helyiségben „ezernyi tükörszilánk” képe tárul elénk az első versszakban. A szilánkok feltakarítása hosszú órákba telik, de ez az idő mégsem elég ahhoz, hogy a kedves megérkezzen. A szilánkok még a nyugodt fürdést is ellehetetlenítik, pedig csak az lehet képes kiáztatni a pórusokban „rekedt egyedüllétet”. A vers végére a fizikai törés a lelki töréssel egyesül, az érzelmi repedések— úgy tűnik — régóta csak gyűlnek, bár csak aznap, a fürdőszobai tükör után, törtek „ezernyi szilánkra”. A fizikai, merőben külsődleges események benső, lelki és érzelmi, kevésbé feltűnő, nehezebben megfogható történéseket is feltárhatnak. [E. D.]
AZ ELSŐ: Juhász Tibor: A puszta tágassága. Beszélgetés Visky Andrással (interjú) [ESŐ]
Ezt a beszélgetést annak is jó szívvel ajánlom, aki – e sorok írójához hasonlóan – nem olvasta még Visky András legújabb, nagy sikerű Kitelepítés című regényét. Az író a könyv írástechnikáján elgondolkodva mesél a Biblia történeteinek, nyelvezetének „töredékességéről”, amely különös módon nagyon másmilyen, ősibb töredékesség, mint posztmodern korunké. De nem csak írástechnikai kérdésekről esik szó ebben a roppant gondolatgazdag és figyelemreméltó interjúban. Visky András, akit gyerekkorában egy Duna-menti lágerbe telepítettek, számos etikai kérdésről is elmélkedik, így például arról, hogy milyen értelemben „bosszú” az írás, vagy hogy mit jelent a megbocsátás. Öröm olvasni a szerző mondatait, amelyek mélyen megélt gondolkodás lenyomatai. [B. Cs.]
