Békés Pál emlékéhez méltó díjátadót szervezett a Békés Pál Civil társaság március 28-án a Magvető Café-ban. A jubileumi alkalomra új emlékplakett is készült, amely – mint Merényi Ágnestől megtudhattuk – Szunyogh László szobrász- és éremművész munkáját dicséri. A 2025. évi, tizedik díjazott Schillinger Gyöngyvér lett.
A díjátadó ünnepséget Hetés Andrea, a Békés Pál Civil Társaság ügyvezetője nyitotta meg, köszöntve az egybegyűlteket és bemutatva a kuratórium elnökét, Závada Pál írót, valamint a kuratóriumi tagokat, Merényi Ágnes műfordítót, szerkesztőt és Csuhai István szerkesztőt, kritikust. Ezt követően Závada Pál ismertette néhány mondatban a Békés Pál Civil Társaság munkáját és célkitűzését, kiemelve, hogy a kortárs próza feltérképezésére törekszenek, mégpedig oly módon is, hogy igyekeznek elképzelni, vajon mit olvasna szívesen Békés Pál. Závada Pál köszöntőbeszédében emlékeztette a közönséget arra, hogy Békés Pál tegnap, azaz március 27-én ünnepelte volna hatvankilencedik születésnapját. Március 27-e azonban nemcsak Békés Pál születésének évfordulóját jelenti a kortárs magyar irodalom számára, hanem tegnap óta Tolnai Ottó elvesztését, a magyar irodalom újabb pótolhatatlan veszteségét, így Závada Pál Tolnai Ottóról és az ő költészetéről is megemlékezett köszöntőbeszédében.
A bevezető és megemlékező gondolatok után került sor a díj átadására, amelyet Závada Pál a díj névadójának gondolatait felidézve vezetett fel: Békés Pál hitt abban, hogy „a történetek az emberiség legősibb és legféltettebb kincsei”, így olyan szerző kaphatja meg ezt a díjat, aki igazán különleges és értékes prózai alkotással hívta fel magára a figyelmet. Závada Pál a laudációját a kötet első képkockáival kezdte, majd a regény nagy erényeként emelte ki azt a vonását, hogy képes az elejétől a végéig fenntartani az olvasó figyelmét és érdeklődését, még úgy is, hogy a közeg, amelyet ábrázol, a jogászok világa egyáltalán nem tűnik vonzónak, sőt olykor egyenesen taszító, első ránézésre pedig egyáltalán nem is látszik érdekesnek. Ám – mint mondta – Schillinger Gyöngyvér igazán közel férkőzik a szereplőkhöz, nem a felszínről, hanem a „lényegről” ír. Závada Pál úgy véli, az, hogy ezt a világot a szerző honnan ismeri, a személyes tapasztalat, vagy az írói fantázia hívta-e létre a regényt, nem különösebben számít, a döntő tényező az, hogy az olvasóban mindvégig benne van az izgalom a történet folytatását illetően. A regény fontos sajátosságaként említi, hogy „a kihagyásos, sűrű próza nyelvéből alakítja ki a szerző a sajátját”. A regény különlegessége viszont nem kizárólag a nyelvezetében érhető tetten: a „magával ragadó motívumszövés”, a „mindennapos szokások, de nem mindennapi helyzetek”, a „szorongva felidézett emlékek, a rém- és vágyálmok” egyaránt hozzájárulnak a sajátos szövegvilág kialakulásához. Ezenfelül a regény „kézenfekvőnek tűnő, de rafinált dramaturgiá”-ját is méltatta Závada Pál, hozzáfűzve azt, hogy az erőteljes, az olvasó emlékezetében hosszan megmaradó párbeszédek jellemzik a regényt, és különösen „emlékezetesek az ütközések dialógusai”. A történet időkezelése kapcsán pedig az időtlenség érzetét emelte ki, ugyanis nem derül ki egyértelműen, hogy mikor is játszódik, csupán néhány hely szerepel benne a maga konkrétságában. A laudációt felolvasás követte, Schillinger Gyöngyvér azt a szakaszt olvasta fel, ahol Olga, a regény egyik főszereplője – miközben utolsó munkanapján épp Nagykovácsiba tart – hirtelen ötlettől vezérelve a nagybátyja lakása felé veszi az irányt, hogy végre megtudjon valamit az apjáról, akit sosem ismerhetett, de nagybátyja hűvösen és kissé cinikusan fogadja, így az igazsághoz végül nem kerül közelebb, de az egész regényt átható bizonytalanságot, Olga anyjával való feszült viszonyát és az őt elhagyó apa iránti érdeklődést, valamint a történetben csak ritkán megszülető döntés bátorságát egyszerre látjuk ebben a rövid jelenetben.
Végezetül – a szerzői attitűd kapcsán – Schillinger Gyöngyvér Literán megjelent interjúját említette meg Závada Pál, amelyben a szerző „annyit árul el önmagáról, a pályájáról, írásairól és a hőseiről, amennyit jónak lát”, de betekintést enged a „szöveggel való birkózás” fázisaiba és a halálközeli élményként megélt hónapokba is.
A díjátadót Csuhaj-Barna Rebeka fuvolajátéka színesítette és zárta, majd – mintegy utószóként – Merényi Ágnes bejelentette, hogy tanulmánykötet jelent meg Békés Pál A kétbalkezes varázsló című műve kapcsán.
Schillinger Gyöngyvérnek szeretettel gratulálunk a Békés Pál-díjhoz!
(A fotók nem készülhettek volna el Mirkó Anna Regina és Kósza Tomi segítsége nélkül)
