Bozóky Balázs: Ökölbe szorul a szív
Bozóky Balázs
A Független Színház Magyarország harmadik punk operája az Országépítők. A négy színésszel játszott lineáris történet egy család három generációját mutatja be a 60-as évektől napjainkig. Egy olyan családét, ahol a középső generációs roma férfi magyar nőt vesz el. Vajon mire jutnak? Hogy boldogulnak? Sikerre jutnak? Vesztesek lesznek? Túlélik egyáltalán?
Rengeteg ellentmondás és igazságtalanság szegélyezi a család útját. A sztereotípiák záporában nincs könnyű dolga senkinek. Az emberek könnyen és felelőtlenül ítélkeznek. Sajnálatos módon közösségképző erő, ha ki lehet rekeszteni egy egyént vagy egyeseket egy csoportból. Az aljasok a hátuk mögött, a kegyetlenek szemtől szembe teszik. Ne dobálózz kövekkel, ha te magad is üvegházban laksz - bölcselkedik a dán közmondás. Mert mindig az a leghangosabb, akinek a legtöbb sötét van a múltjában. Ha már egyszer elkönyveltek ilyennek vagy olyannak, akkor meggyengül az ember, és az ember élete tulajdonképpen egy folyamatos görccsé válik, hogy bizonyítsa, ő nem olyan. A kiközösítésnek és a megalázásnak is végtelen a tárháza. A legtöbb ember észre se veszi, hogy kihasználják és leköpik. „S ha néhányan nem kiáltoznánk, / Azt se tudná, hogy őt pofozzák” - írja Ady a Hőkölés népe című versében, igaz teljesen más kontextusban. A generációkon is túlnyúló átkok azonban képesek életre kelni, és megjelenik a falra festett ördög akarva akaratlanul. Mert mindannyian szeretetre és elfogadásra vágyunk. Persze hogyan is volna ez lehetséges, ha magunkat is nehezen tudjuk szeretni és elfogadni. Ezek általános emberi dilemmák függetlenül attól, hogy roma vagy nem roma az illető, jobbos vagy balos, fiú vagy lány, fiatal vagy öreg, családos vagy tudatosan gyerektelen, meleg vagy heteró, ciszgender őzike, vagy aszexuális ruhafogas.
Csányi Dávid és Nemcsók Dóra
Elég sötét van, a falat is fekete lepel takarja a kis teremben, ahol a képzeletbeli csillárokról is lógnak az emberek. A játszótér a nézőkkel egy szinten van, nincs dobogó, karnyújtásnyira helyezkednek el tőlünk a színészek. Egyáltalán nincsenek díszletek. Négy összecsukható szék van csupán, amik egyszer patakká, olykor gyártósorrá, másszor egy nappalivá formálódnak. Az az atmoszféra ami a csapat kooperatív műhelymunkája mentén jött létre nem is nagyon igényli a nagy felhajtást. Shakespeare Globe-jában sem használtak díszleteket a 16. században, darabjainak szövegei ezért is nyüzsögnek a tájleirásoktól. Balogh Rodrigó és Illés Márton punk operája pragmatikus és lényegretörő szövegekkel dolgozik, a dalok profin hangszereltek, amikben a szövegek pazarok, a rímek fergetegesen humorosak. A prózai szövegekben érezhető a tudatosság a díszlet pótlására, de a lazaság ott is felsejlik. Igaz, keveslem a zenés betéteket, nyilván dramaturgiailag meg kellett ágyazni az előadás elején a komolyságnak a miheztartás végett (Dramaturg: Bogya Tímea Éva). Nincs lötyögés, elvétve se találni felesleges időt. Élőzene most nem volt, csak ráénekelt szöveg a már előre felvett zenére. Ez a zene felidézte az egyes korszakokra jellemző dallamvilágot, a szocialista munkadaloktól egészen a rapig (Zene: Varga Dávid és Babindák István).
Balra Csányi Dávid, jobbra Szegedi Tamás
Az Apák és fiaik trilógia befejező részében univerzálissá válik a kirekesztettség de korántsem a panaszkodás sulykolásának eszközével. Egyszerre szórakoztat és gondolkodtat el. Bár tele van sajátos, helyi utalásokkal, a külföldi közönség is érteni fog mindent ha lesznek külföldi előadások majd. A szovjet párttitkár/igazgató orosz akcentusa mindenhol oroszos lesz. Bár kihívás lesz a fordítónak minden bizonnyal az Orsós - Sós névváltást tolmácsolni (egy jelenet során az elkeseredett munkát kereső nő Sós vezetéknévre vált, mert Orsós neve miatt nem kell senkinek - úgy véli). A cigányokat a mai napig naplopónak és bűnözőnek bélyegzik meg sokan, pedig régóta kiemelkedő szerepük van a roma munkásoknak abban, hogy házak épüljenek Magyarországon. Kezdetben vályogtéglát vetettek, később a téglagyárakban és az általános építőiparban helyezkedtek el, akik olykor identitásukhoz ragaszkodva, máskor inkább azt feladva próbáltak boldogulni. Ez adja az előadás gerincét: meghajoljon-e az a gerinc vagy sem? Mi a változás ára? A négy szereplő, a család három generációjának megformálói, Csányi Dávid, Farkas Ramóna, Nemcsók Nóra, Szegedi Tamás katartikus átváltozásai nem mondanak el új dolgokat, de az előadásmódjuk és a tálalás egészen más fényben mutatja be ezeket az általános konfliktusokat az apa-fiú viszonyban. A vályogtégla vető nagyapát és annak unokáját Szegedi Tamás alakítja, a két generáció között álló téglagyári munkás apát pedig Csányi Dávid. Nemcsók Nóra és Farkas Ramóna számos más szereplőt kelt életre: feleséget, lányt éppúgy, mint igazgatókat vagy éppen munkanélkülieket. Spoilerezés nélkül emlékezetes Farkas Ramóna bajszos nagyapája, Csányi Dávid apája amikor átveszi a díjat, Nemcsók Nóra párttitkáros igazgatója, és Szegedi Tamás Tupac-pólós „legfiatalabb fiú” alakítása. Bár a szavak szintjén mindenki egyenlő, senki sem az valójában. Az előadás kérdések sorát veti fel és tudatosan nem ad ezekre a kérdésekre egyértelmű választ.
Az Országépítők megírását valós események és személyek inspirálták, ugyanakkor a fikciónak is bőven hagytak teret a szerzők. A 1960-as évek Magyarországán valóban működött sikeres cigány téglagyár, és jelenleg is élnek sikeres, dúsgazdag roma vállalkozók. Lakatos Menyhért, cigány származású kétszeres József Attila-díjas (1976, 1993) magyar író kalandos élete során a cigány téglagyár igazgatója volt 1964–1969 között. Talán az ő élete is egy kicsit benne van a darabban. Talán nem. Az előadás végére ökölbe szorul a szív, és zajosan csörömpölnek a fejekben az elhangzott sorok:
„Dühösek vagyunk az apáinkra,
Dühösek vagyunk a fiainkra,
Dühösek vagyunk saját magunkra,
Erre a könyörület nélküli,
Tenyérbemászó népségre,
Akik között élnünk kell.”
Az előadás szeptember 5-én és 6-án lesz újra látható.
Író-rendező: Balogh Rodrigó és Illés Márton. Szereplők: Csányi Dávid, Farkas Ramóna, Nemcsók Nóra, Szegedi Tamás. Dramaturg: Bogya Tímea Éva. Zene: Varga Dávid és Babindák István. Látvány és technika: Gyenei Péter. Az előadás kooperatív műhelymunkával jött létre. A fotókat Sivák Zsófia készítette, közlés a színház engedélyével.
Még többet a társulatról és az előadásról.
