A legfrissebb Látó mindenféle műfajú szövegből gazdag kínálatot nyújt. Állandó előolvasóink márciusi ajánlójukban két szöveget (illetve szövegcsoportot) emeltek ki a lapszámból. Szilveszter Andrea prózái még az összesített rangsorban is igen előkelő helyet értek el. A bántalmazó apához fűződő fölöttébb problematikus viszonyt három különböző szemszögből mutatja be a három írás.
A másik kiemelt szöveg Somorjai Réka: Szövegek című versciklusa. Így ír róla Bodrogi Csongor:
Szerelem, szépség és halál motívumai bonyolult képiségű strófákban fonódnak egybe, és csak sejthetjük, hogy valamilyen mély tragikum bujkál a sorok mögött.
A további versek közül szintén két ciklust emelhetünk még ki. Kovács András Ferenc antikvitást megidéző versei tematikusan, formailag és hangulatilag is életre keltenek egy rég eltűnt világot. Vörös István Petőfi-parafrázisai pedig azt mutatják meg, hogyan működnek Petőfi motívumai teljesen mai környezetben.
Kiemelten érdekesek a Látóban közölt regényrészletek, Zsidó Ferenc és Vida Gábor munkái. A kettő közül utóbbit, az "Erdélyi lektűr" alcímű Senkiházát ajánljuk különösen olvasóink figyelmébe, mely egy vándorfotográfus történetéből kiindulva elevenít meg egy száz évvel ezelőtti világot.
A szekunder szövegek közül elsősorban az erdélyi irodalmi élet történeti aspektusai iránt érdeklődőknek ajánljuk Berki Tímea tanulmányát, aki annak nézett utána, hogyan jelent meg Petőfi alakja a századforduló erdélyi tanterveiben. Markó Béla írását Székely János levelezéséről (illetve magát a levelezést) pedig mindenekelőtt azoknak ajánljuk, akik a pártállami Erdély irodalmi közéletét szeretnék közelebbről megismerni.
