Állandó előolvasóink szokásos hó eleji lapszemléjében a Tiszatáj legújabb (januári) számából három írás is szerepel. Sőt a tízes toplista első helyezettjét is itt találhatjuk! Benkő Imola Orsolya Gyűrődések című verséről így ír Bodrogi Csongor:
"fokozatosan komorulnak el a képek, fölbukkan a traumatikus élményeket is hozó iskola épülete, majd a véres történelmi félmúlt; a legnyugtalanítóbb, egyszersmind legerősebb képek pedig a vers végére maradnak; egy öngyilkos rokon halott teste, majd a húg szülése, a fájdalomtól kitágult pupillával"
Ajánlónk a szöveg nyitottságát emeli ki. A lét tragikuma és derűje egyaránt kiolvasható ebből a nagyszerű költeményből.
A Tiszatáj januári számának középpontjában mindazonáltal Petőfi Sándor költészete áll. A kétszáz éves költő munkáit parafrazeáló munkák közül érdemes kiemelni Tóbiás Krisztián versét, amely úgy gyakorol erős társadalomkritikát, hogy egyszersmind mégis humoros marad.
A harmadik szöveg, melyet ajánlónkban kiemeltünk, Lukács Flóra esszéje a Covid-időszakról. Így írtunk róla:
A bezártságnak egyik különös velejárója volt „az elképesztő hír- és képfolyam, ami magával sodort minden mást, és meglehetősen nehezítette a koncentrációt”. A meglepő az, hogy mindez nem múlt el, továbbra is velünk él, erősítve a véleménybuborékokat, az egymás mellett való elbeszélést, az autonóm gondolkodás megnehezülését. Nagy menekülő útvonal éppen az irodalom lehet; Hesse regényei, Pasolini, Knausgard, Kardos G. monumentális munkái, vagy éppen Nádas Péter beszéde a könyvhét megnyitóján, amely annak lehetőségére hívja fel a figyelmet, hogy el szabad utasítani a közbeszéd emberhez méltatlan működését.
Az ajánlónkba nem fölvett szövegek között is akad nem egy figyelemreméltó. Érdemes az egész lapszámot végigböngészni, és személyes ízlésünk szerint válogatni.
