Bánki Éva: Telihold Velencében

A szerzőről: Bánki Éva író, költő, irodalomtörténész, tanár 1966-ban született Nagykanizsán. Világirodalmat és kreatív írást tanít a KRE bölcsészkarán. Több trubadúrantológia főszerkesztője, A bűn nyelvét megtanulni címmel a kemény krimikről írt monográfiát (2011). Novellái Magyar Dekameron (2007) címmel jelentek meg. Regényei: Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Fordított idő I. (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019). Felváltva él Velencében és Budapesten.

Egy kis hűsítő ízelítő a könyvből kedvcsinálónak: "A nap csak a mi érkezésünk örömére sütött ki.
Február van, minden kő, minden fadarab, minden csempe hideget lehel. Sehol sincs meleg, se a múzeumokban, se a könyvtárakban, se a ferences patronatóban, ahova szülinapozni járok a gyerekkel. Effie néni lakásában csak kora reggel és késő este működik a távfűtés. Természetesen hálózsákban alszunk. Hideget lehelnek az újságok, a könyvek, a poharak, a törülközők, lúdbőrözve lépek ki reggelente a folyosóra."
(részlet)

Ha többet szeretne tudni róla, egy rövid ismertető a könyvről

Velence, ez a túlzsúfolt ékszerdoboz, ahova sokan vágyakoznak, a világ egyik legellentmondásosabb városa. De mennyit láthat valóságos jelenéből és a múltjából az, aki csupán néhány nap alatt járja be a nevezetességeit? Megadathat-e egy átlagos közép-kelet-európai író számára, hogy akár hosszú hónapokig élhessen ebben a luxustól csillogó városban? Bánki Éva Velence iránti szenvedélyes érdeklődésének, no meg egy ösztöndíjas lehetőségnek köszönhetően kislányával együtt hosszú hónapokat töltött el a városban. Útirajzából érzékletes képet kap az olvasó Velence hétköznapi életéről és a turisták számára láthatatlan lakosairól is egy felnőtt nő meg egy kislány szemével.
A jelenkori Velence díszletei mögött megpillanthatjuk a középkori Velencét, a könyörtelen kalmárköztársaságot és az alkonyi fényben tündöklő, XVIII-XIX. századi várost. Megismerjük Magyarország és Velence közös történelmének fordulópontjait, és eltöprengünk azon, mi lehetett a titka az oly sebezhetőnek látszó, mégis hihetetlenül stabil Köztársaságnak. A Telihold Velencében egyszerre személyes hangú úti beszámoló és szerteágazó kultúrtörténeti kalandozás.