Tóth Kinga
AnnaMaria két fiát, Palesztinát és Izraelt siratja
elvetted elvitted előbb mint engemet
előbb mint a nővéreim (gyermeket miért)
vizahólyagból kenem meg az arcát viasszal
ragasztom le a szemeit ne szúrja a rakéta
fénye pedig tudja az nem csillagszóró tudja
a fémszobába kell most bezárkózni jobbról balra
húzni az ablakra is rá a fémreteszt ahogyan írnak
a csendes szobában csak a színezést hallani
házakat rajzoltak vele a testvéreink melyik falhoz
tapadjak hol sirassalak el a sokezeréves kőnél
öleljem meg mind aki ugyanazt a leplet hordja
a fal másik oldalán is elvitted kihúztad ebből
az ablakból a tiéd nagyobb égbolt de mégis
mi beérjük ezekkel a kicsikkel is nehéz mérni
a te idődet azt kívánta legyen a bomba
csak egy csillagszóró nem gyújthatott olyat
tavasz óta tél óta áthívta volna a rakétákat
vizahólyaggal kenek rád ringatót ráragasztalak
az ablakpántra ne férj vissza rajta
AnnaMaria lakása
amikor szent tamás azt mondja
hogy () úgy van jelen a megigazultban
mint a megismert az ismerőben akár
a szeretett tárgy a szeretőben benne
lakik a jóváhagyásban lakást alakít ki
benne () melyik szobában akar majd
és mekkora szobanövényt állíthat bele
mamuszba dugja-e magát vagy pőrén
jár a padlón AnnaMaria lehúzott harisnyáján
szemeket fejt vissza de nem veszi fel
citromborsbabbórvízbe borogatja
meztelen meztelen az ujja a körme
lakássá nyitja a lábát felhúzza a szarut
a körömágyból a sarkot öt lyukat vág
a mamuszra () a padlón vár
Versek a készülő MariaMachina ökofeminista imakönyvből
