Lukács Edit
Családi ebéd
Átlagos családi, névnapi összejövetel:
- Sziasztok, dupla Pfizeres vagyok, 3 héttel a második után – mondja a házigazda.
- Én Szputnyikos, bár csak egyszer kaptam, de 2 hónapja home office-ban egyedül – vigyorog a nagynéni.
Kissé béna, majd biztos ölelés követi a szóbeli üdvözlést. Puszi persze nincs, maszk marad.
Következő családtag masírozik éppen ki a konyhából egy tál levestésztával a kezében:
- Én holnap megyek a 2. Pfizerre, de a férjemmel otthon dolgozunk.
- Akkor? – kérdezi egy nagymama bizonytalanul.
- Gyere, adj egy ölelést, csak ne verd ki a tálat a kezemből!
A forró ölelést a tészta melege is erősíti, a puszi most is szigorúan tilos.
- Gyerekek, én ugyan dupla Sinopharmos vagyok, sőt már a másodikat is egy hónapja kaptam, de nem csináltattam ellenanyagtesztet, annyi mindent hallottam, úgyis csak jobban összezavarna. Szóval, én egy kicsit távolabb ülök tőletek – mondja a nagypapa, majd diszkréten az asztal végét célozza meg.
Belibben a következő vendég, hatalmas mosollyal az arcán:
- Gyógyult covidos vagyok! Három hete kutyabajom, nyugodtan megölelhettek.
Unokatesón látszik, hogy irtó zavarban van az öleléstől. Elszokott ő már ettől. Úgy érzi szabályt szeg, nem szabadna, minek volt eddig önkéntes karanténban, mindjárt bilincsben viszi majd el egy szirénázó rendőrautó. Magában megfogadja, hogy később angolosan fog távozni.
Anyuka viszont boldogan tárja hatalmasra két kezét, az egész világot a keblére szeretné ölelni. Benne marad az ölelésben, nem enged, minden másodpercet ki akar élvezni. Ha már eddig önkéntes karanténban volt, akkor ez igazán kijár neki – gondolja magában.
Ebédnél mindenki leveszi a maszkot, a rúzsok kissé elmaszatolódtak, de erre a max félórára senkit sem zavar.
- Ha mosdóba kell mennetek, a fertőtlenítő szappant használjátok! – kiabál a házigazda.
2021. május 15-én, így zajlott egy régóta várt családi ünnep.
