A márciusi Tiszatáj három Louise Glück verset közölt Gyukics Gábor fordításában. Olvassátok el  Az álom címűt! Költői visszatekintés a házasság boldog napjaira, lamentálás az örök kérdés felett: hogyan, miért romlik el valami, ami ennyire jó volt? A költő további verseit ( Penelope dala; Példázat a túszokról) megtaláljátok az olvasóteremben. [Wágner Eszter]

 

Olvass minden nap fél órát!

Ne csak nézz, támogass!

https://tokeportal.hu/szofa

 

 

Louise Glück

Az álom

(The dream)

 

Furcsa álmom volt. Azt álmodtam, újra házasok vagyunk.

 

Sokat beszéltél. Folyton ilyeneket mondtál, pedig ez reális.

Miután felébredtem, olvasni kezdtem régi naplóimat.

 

Azt hittem, hogy gyűlölöd a naplókat.

 

Amikor szerencsétlennek érzem magam, előveszem őket. Mindenesetre

egész végig azt gondoltam, hogy boldogok vagyunk,

sok naplót vezettem.

 

Gondolsz erre egyáltalán? Gondolkoztál már azon,

hogy az egész csak tévedés volt? Az esküvőn

máskülönben a vendégek nagy része így vélte.

 

Elmondok valamit, amit soha nem mondtam neked:

Váliumot vettem be aznap éjjel.

 

Folyton arra gondolok, hogyan néztük együtt a tévét.

A lábam az öledbe tettem. A macska pedig

ott ült a lábamon. Nem tűnik ez neked úgy,

mint a jólét megtestesülésének vetülete? Ha igen,

akkor miért nem tartott tovább?

 

Mert egy álom volt csupán.

Gyukics Gábor fordítása