Lógjunk együtt!
A szofa.eu pályázatot hirdet Villon Négysorosának újrafordítására.
MINDEN pályázó fordítását közzétesszük a Szófa címoldalán. (A sértő, bántó tartalmakat szűrni fogjuk.)
A műfordításokat álnéven is fogadjuk, de minden versenyzőtől csak egy verset várunk.
A beérkezett pályamunkákat a Szófa szerkesztősége fogja értékelni. A szakmai zsűri a legjobb hat fordítást rangsorolja.
A publikált fordításokra szavazni is lehet majd, hiszen kiemelten fontos számunkra az olvasóink véleménye.
Pályamunkák beküldési határideje:
Május 30.
A beérkezett műfordításokat május 15-e után folyamatosan tesszük majd közzé a Szófán.
Szavazás:
Május 24. - június 15.
Díjazás:
Dicsőség, hírnév, publikáció, örökkévalóság minden pályázónak!
Elő az akasztófahumorral!
Eredeti francia:
Je suis François, dont il me poise
Né de Paris emprès Pontoise
Et de la corde d'une toise
Saura mon col que mon cul poise.
Mai francia átírás:
Je suis François et cela me pèse
Né à Paris près de Pontoise
Et de la corde d'une toise
Mon cou saura ce que mon cul pèse.
Bánki Éva író gondolatai a Négysoros fordításhagyományáról:
Valamiért rettenetesen vonzotta a magyar költőket a vagány hang, a Villonnak tulajdonított szegényfiús "ellenkultúra", de a Négysorost senki sem merte szlengben lefordítani. Faludy sem - pedig ő mint "átköltő", a műfordítóknál nagyobb szabadságot élvezett.
A fordítók sok mindent nem tudtak megoldani. A Ferenc-francia azonosságot (én duplán francia vagyok, és lám, mire mentem vele). A Pontoise helynevet (ez lett volna a párizsi nyócker?), és valahogy elcsúsznak az utolsó sorral. Talán nem az a vagány, hogy halálom pillanatában megtudom, milyen nehéz a valagam... hanem, hogy semmi mást nem tudok meg. Nem hallom az angyalokat, nem látom a mennyet meghasadni... Középkor van... De ebben a versben mintha a halál után sem történne semmi "tudni érdemes."