Lógjunk együtt!

 

A szofa.eu pályázatot hirdet Villon Négysorosának újrafordítására.

MINDEN pályázó fordítását közzétesszük a Szófa címoldalán. (A sértő, bántó tartalmakat szűrni fogjuk.)

A műfordításokat álnéven is fogadjuk, de minden versenyzőtől csak egy verset várunk.

A beérkezett pályamunkákat a Szófa szerkesztősége fogja értékelni. A szakmai zsűri a legjobb hat fordítást rangsorolja.

A publikált fordításokra szavazni is lehet majd, hiszen kiemelten fontos számunkra az olvasóink véleménye.

 

Pályamunkák beküldési határideje:

Május 30.

palyazat@szofa.eu

 

A beérkezett műfordításokat május 15-e után folyamatosan tesszük majd közzé a Szófán.

 

Szavazás:

Május 24. - június 15.

https://szofa.eu

 

Díjazás:

Dicsőség, hírnév, publikáció, örökkévalóság minden pályázónak!

Elő az akasztófahumorral!

 

Eredeti francia:

Je suis François, dont il me poise

Né de Paris emprès Pontoise

Et de la corde d'une toise

Saura mon col que mon cul poise.

 

Mai francia átírás:

Je suis François et cela me pèse

Né à Paris près de Pontoise

Et de la corde d'une toise

Mon cou saura ce que mon cul pèse.

 

 

Bánki Éva író gondolatai a Négysoros fordításhagyományáról:

 

Valamiért rettenetesen vonzotta a magyar költőket  a vagány hang, a Villonnak tulajdonított szegényfiús "ellenkultúra", de a Négysorost senki sem merte szlengben lefordítani. Faludy sem - pedig ő mint "átköltő", a műfordítóknál nagyobb szabadságot élvezett.

 

A fordítók sok mindent nem tudtak megoldani.  A Ferenc-francia azonosságot (én duplán francia vagyok, és lám, mire mentem vele). A Pontoise helynevet (ez lett volna a párizsi nyócker?), és valahogy elcsúsznak az utolsó sorral. Talán nem az a vagány, hogy halálom pillanatában megtudom, milyen nehéz a valagam... hanem, hogy semmi mást nem tudok meg. Nem hallom az angyalokat, nem látom a mennyet meghasadni... Középkor van... De ebben a versben mintha a halál után sem történne semmi "tudni érdemes."