Erre a párás estére Kézdi Imola versciklusát ajánlom a júliusi Látóból. Engedjük el egy pillanatra a realitást! Legyünk mi is boszorkányok. Csak egy pillanatra! [Wágner Eszter]

 

Kézdi Imola

MINIALLŰRÖK

 

TÜNDÉR

 

Vagyok:

tündér és boszorkány,

szelídített oroszlán,

házisárkány vagy

óvilági keselyű.

Címlap- és öreglány,

előnyös hátrány,

lusta konyhalány,

gyomorkeserű.

Nem vagyok:

kormorán,

nem játszom zongorán,

nem követem a divatot.

Liba-, pulyka- és griffmadár-

sültet nem eszem.

S hogy boldog vagyok,

csak kacsa.

 

ELÉG CSINOS

 

Elég csinos vagyok,

s szőke is tán,

vagy vörös, de közeli

az árnyalat,

s a fák alatt

feküdtem, egy alma

sem talált el engem,

egy gondolat

sem bántott.

Te nem lovon jöttél,

de káromkodva,

s a koromhoz képest

Megengedtelek

magamnak.

Jól nézek ki!

Azóta eszem a meszet,

s gyöngyöző homlokú

szép eszemet

szórom eléd.

 

Olvasd tovább az Olvasóteremben!