Erre a párás estére Kézdi Imola versciklusát ajánlom a júliusi Látóból. Engedjük el egy pillanatra a realitást! Legyünk mi is boszorkányok. Csak egy pillanatra! [Wágner Eszter]
Kézdi Imola
MINIALLŰRÖK
TÜNDÉR
Vagyok:
tündér és boszorkány,
szelídített oroszlán,
házisárkány vagy
óvilági keselyű.
Címlap- és öreglány,
előnyös hátrány,
lusta konyhalány,
gyomorkeserű.
Nem vagyok:
kormorán,
nem játszom zongorán,
nem követem a divatot.
Liba-, pulyka- és griffmadár-
sültet nem eszem.
S hogy boldog vagyok,
csak kacsa.
ELÉG CSINOS
Elég csinos vagyok,
s szőke is tán,
vagy vörös, de közeli
az árnyalat,
s a fák alatt
feküdtem, egy alma
sem talált el engem,
egy gondolat
sem bántott.
Te nem lovon jöttél,
de káromkodva,
s a koromhoz képest
Megengedtelek
magamnak.
Jól nézek ki!
Azóta eszem a meszet,
s gyöngyöző homlokú
szép eszemet
szórom eléd.
Olvasd tovább az Olvasóteremben!