Kecskés Ildikó
Viadrus
Itt ülök és figyelem, hallgatom, nézem, szagolom. Minden érzékszervemre hat. Én, aki az állandó csövön érkező, megbízható, kényelmes, meleg panelből jövök. Nyolc éve lettem kazánmester. Előtte soha nem foglalkoztam vele, hogy mi kell ahhoz, hogy meleg legyen, semmilyen energiát nem fektettem bele, csak jött, anyámék meg fizették.
Aztán megismertem a vörös ördögöt. Érdekes egy jószág ez. Nem mindegy mit adsz neki, nem mindegy hogyan. Játszani kell vele, gondoskodni róla nap, mint nap. Ő, meg én egy se veled, se nélküled kapcsolatban vagyunk.
Én táplálom, ő meleget ad nekem – függünk egymástól.
Kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy ki kellett pucolni az előzőek hamvait. Megágyazni a következő időszakra. Papírt tenni, gyújtóst aprítani, majd jöhettek a súlyosabb darabok.... A muníció nem terem a háznál, messziről kell hozatni, nem akármilyet, nem akárhonnan. Gondos kis kezeimmel behordani, hisz anyám mindig azt mondta: nem esik le a karikagyűrű az ujjadról kislyányom. Cser, akác nem ver át, csak a száraz fa ég el már.... ezt hamar megtanultam.
Komoly munkát kell fektetni a kazánmesterkedésbe, nap mint nap. Amint nem figyelsz oda egy kicsit, nem ad olyan meleget, nem tudsz már hol megmelegedni. Ha rosszul csinálod, akár bele tudsz dögleni.
Nem mindegy, hogyan szabályozod a rendszert, mennyi friss levegőt adsz neki. Ha túl sokat, akkor gyorsan elég magas hőfokon, egy pillanat alatt hamuvá válik. Ha keveset, akkor nem kap lángra, csak füstöl, kínlódik. Jaj nincs is rosszabb annál, amikor nem kap lángra, sistereg, keservesen, kínlódik, hiába teszel meg mindent érte.
Ha nem figyelsz rá és túl melegszik, az maradandó károkat okoz, ha nem táplálod kialszik. Incselkedni kell vele, meg-meg szellőztetni, lassan, apránként adagolni neki a finomságot, hogy sokáig égjen a megfelelő hőfokon. Izzon, narancssárgán, süsse a meleget, pattogjon, ropogjon, boldogsággal, melegséggel töltse meg a lelkünket.
Lassan jön a tavasz. Ilyenkor minden más lesz. Kevesebb munkával lehet elérni, hogy meleg legyen. Elmúlnak, a hosszú téli hónapok kínszenvedései, kitisztul minden. Már nem hányja füstjét a kémény, hanem lassan átadja magát a repülni tanuló rigófiókáknak, akik boldogan csivitelnek egészen őszig.
És hogy miről beszélnek? A Viadrus U22 vegyes tüzelésű kazánról, vagy a 8 éve tartó házasságomról.
