A Kalligram legfrissebb számából Benedek Miklós versét ajánljuk. Ez az a szöveg, amihez semmit, de semmit nem tudok hozzátenni. Nagyszerű írás! [Wágner Eszter]
Benedek Miklós: Szólt egyhangúan
A nő az első pillanatban elvarázsolta azonnal beleszeretett.
Azóta szüntelenül ugyanaz a dallam szólt egyhangúan a fejében.
Ugyanaz a dallam szólt a fejében amikor meghívta egy italra.
Ugyanaz a dallam szólt a fejében amikor először megcsókolta.
Ugyanaz a dallam szólt a fejében amikor megkérte a kezét.
És ugyanazt a dallamot hallotta az esküvőjük alatt is.
Kapcsolatuk öt év után kezdett megromlani.
Egyre többet kiabáltak egymással egyre több volt a csend egyre több volt a titok.
Egy márciusi napon ütötte meg először.
A fejében búgó zene kellemesen megbicsaklott majd egy fokkal gyorsabb tempóban folytatódott.
Ez örömmel töltötte el.
A következő alkalommal ugyanígy történt.
Ahogy meglendítette a karját valami kellemes érzés kerítette hatalmába.
És a dallam újabb fokkal gyorsabb tempóban szólt tovább.
Májusban már csak monoton zakatolást hallott.
Boldog volt.
A nő testét vérbe fagyba hagyta a nappaliban.
Bezárta az ajtót és autóba szállt.
A szigetet körbeölelő úton haladt.
Megállt az egyik pihenőhelyen.
Átlépte a korlátot.
A zene helyét hangos dübörgés vette át.
Egyet előre lépett.
A dübörgés elhalt.
Csak a szél zúgását hallotta.
Majd a csobbanást.
