Az áprilisi Székelyföldből B. Mihály Csilla verseit ajánlom. Az tetszik igazán bennük, hogy a megértésük nem követel vért és verítéket. A középiskolai kedvenceimet juttatják eszembe, melyek nem igényeltek diplomát, de nagyon is hatottak. A válogatásból leginkább a Piszkozat fogott meg, de hasonló ízlésűeknek tudom ajánlani a költőnő további verseit is! [W.E.]

 

Ne csak nézz, támogass!

https://tokeportal.hu/szofa

 

 

B. Mihály Csilla: Piszkozat

 

Tövist neveltem, jössz, kitéped,

nem kell a szívbe holt anyag.

Már hófehér a kinti élet,

ezüst harangok bonganak.

 

Kinyílt az ég, hogy megsegítsen,

mert álmom gyűrött piszkozat;

nincs senki itt, csak én s az Isten,

fagyos kezével tisztogat.

 

Vérem csorog, de még nem unja,

sebészszikével húsba vág,

úgy állok közben égbe nyúlva,

mint édenkerti néma fák.