Az áprilisi Székelyföldből B. Mihály Csilla verseit ajánlom. Az tetszik igazán bennük, hogy a megértésük nem követel vért és verítéket. A középiskolai kedvenceimet juttatják eszembe, melyek nem igényeltek diplomát, de nagyon is hatottak. A válogatásból leginkább a Piszkozat fogott meg, de hasonló ízlésűeknek tudom ajánlani a költőnő további verseit is! [W.E.]
Ne csak nézz, támogass!
B. Mihály Csilla: Piszkozat
Tövist neveltem, jössz, kitéped,
nem kell a szívbe holt anyag.
Már hófehér a kinti élet,
ezüst harangok bonganak.
Kinyílt az ég, hogy megsegítsen,
mert álmom gyűrött piszkozat;
nincs senki itt, csak én s az Isten,
fagyos kezével tisztogat.
Vérem csorog, de még nem unja,
sebészszikével húsba vág,
úgy állok közben égbe nyúlva,
mint édenkerti néma fák.