A Székelyföld májusi számából Ágh István verseit ajánljuk. 2020 decemberének utolsó napjaiban földrengés rázta meg a horvátországi Pertinját, a rengések a környező országokban is érezhetőek voltak. Ezt az eseményt dolgozza fel Ágh. A természeti katasztrófák közül talán ez az, ami leginkább referál a belső bizonytalanságainkra. Amikor a biztosnak hitt talaj, a föld, amin hitünk szerint két lábbal állunk megremeg, kiszalad alólunk. Ízelítőnként közöljük a Petrinja című költeményt, Ágh István további versei pedig az Olvasóteremben érhetők el. [Wágner Eszter]
Ágh István
Petrinja
Inog a biztos ülőhely alattam,
vagy engem rendített a szédület,
nem reng a ház, nem dübörög az aszfalt.
én sem mozdítottam meg székemet,
az atomok ütköztek össze halkan?
vagy játszanak velem a szellemek?
mint a jelenés, csak egy pillanatra
jelentkezett, s eltűnt a semmiben.
A katasztrófa majdnem észrevétlen
rezdülése hírként terjed tovább,
egy horvát város legutolsó képe
a Richter-skálával mért rombolás,
láttam Szkopjét romokban ötven éve,
máig úgy áll a vasútállomás,
és az óra, csöndes fenyegetéssel:
a föld haragja bárhol megtalál.
Ágh István versei az Olvasóteremben: https://www.szofa.eu/cikk.php?articleid=1450
