Szereted Lovecraftot és Poe-t? Akkor valószínűleg kedvelni fogod Jung István novelláit is. Remekül hozza a borzongató (weird) szövegek hangulatát, ezúttal egy humoros csavarral. Az a legizgalmasabb benne, hogy nem tudom, jó ötlet-e felszabadultan nevetni a történeten. Talán rettegnem kellene, mert a Jung-féle világban minden IS megtörténhet. Ízelítőnek itt egy részlet a novellából. A teljes szöveget ingyenes regisztrációt követően az Új hang rovatban olvashatod.
Hordozd a tenyereden az irodalmat!
Ne csak nézz, támogass!
 
 
 
Jung István
A Morgue utcai kettős igazság
 
„– Kapitány, süllyed a hajó!
– Nyugalom, fiam. Ez nem a Titanic.”
(részlet James Francis Leathersock Hullámsírfelirat című regényéből)
 
Nyájas olvasó!
Hogy levelem témája halaszthatatlanul fontos, sőt egyenesen életbevágó, arra mi sem ékesebb bizonyíték, mint hogy, pirulva bár, de bevallom: a szükség rajtam van, de lelkiismeretem nem enged könnyíteni magamon, míg eléd nem tártam a kendőzetlen igazságot. Azt, ami mindenkinek egyetlen, s legnagyobb igazsága, függetlenül attól, hogy lapos vagy gömb alakú bolygóban van hite.
Ezt az igazságot üknagyapám tanította nekem, isten nyugosztalja, s nem nyughatom, míg át nem adom neked, nyájas olvasóm.
Az örök igazság hordozója üknagyapám halála után én lettem, s lám, most eléd tárom:
a világon minden irodalmi műnek csupán a cselekménye fikció, szereplői viszont sosem. Mind valósak. Ámbátor, ez nem teljesen igaz, hiszen előfordul, hogy egy irodalmi cselekmény megtörtént esetet ír le, csak nem úgy, ahogyan az valóban megtörtént.
Egy ilyen történetet osztok most meg veled, kedves olvasó. Most, hogy tudod az igazságot, képes vagy belátni, hogy az igazság ismerete nélkül képtelen lennél befogadni, és hitelesen kezelni.
Bizonyára ismered A Morgue utcai kettős gyilkosság történetét. Ha így van, jobb, ha elfelejted. Amit ismersz, az az ördög hazugsága. Ha pedig nem ismered, úgy elméd nyitottabb, s tisztább, hogy azonnal magadévá tedd a valóságot. Ne kérdezd, honnan tudom, hogy az egész csak koholmány, egy elferdített, néhol kiszínezett, néhol megfakított mese. Üknagyapám mesélte. Hogy ő honnan tudta? Ő volt a novellában a gyilkos. Természetesen abszurd lenne, ha kiderülne, hogy az üknagyapám egy orángután. Felháborító hazugság. Az üknagyapám nem volt orángután, s így beláthatod, tisztelt olvasó, hogy a történet, amit ismerni vélsz, egy átformált félhazugság.
Az emlékezet esedékessége miatt nem ígérhetem, hogy megboldogult üknagyapám szavait hűen vissza tudom adni, de olyannyira belém égtek, hogy napjában tucatszor is elmondom magamnak.
Nem tudom, melyik évben történt, ezt ugyanis üknagyapám – akit ezentúl hadd nevezzek papónak, ahogy mindig is tettem – sem tudta megmondani. Egy Borogyin nevű zeneszerző tiszteletére tartottak estélyt Párizsban. Papó szerint ez inkább volt orgia, mint tisztességes estély. Ő maga szégyen nélkül bevallotta, hogy annyi ópiumot szívott aznap éjjel, amennyi egy cirkusznyi elefántot is Charón ladikjába ültetett volna. Roppant strapabíró szervezete volt. Szerinte a több liternyi kókuszvíztől, amit naponta megivott, szerintem viszont valami égi hatalom kegyeltje volt.
Nyájas olvasó, kérlek bocsásd meg illetlenségemet, hisz be sem mutatkoztam! Védelmemre szolgáljon, nevem a történet szempontjából nevetségesen jelentéktelen. Ha viszont úgy tetszik, gondold azt, hogy a nevem fülednek kellemesen hangzik. S ha történetem végén azt gondolod, hogy szélhámos vagyok, hát nevezz aztán annak.[...]