AZT ÍROM NEKED, szétesem,
minden szó egy napnyi élet,
azt írod, egyre jobb versek,
nem is érted, mitől félek,
s a hullám, a szél viszálya
hitetve, fiatal vagyok,
széttört hajónk deszkaszála.
Azt írnám, a rímkényszertől
időről időre hányok,
és hogy sejtjeim rácsain
nem másznak már át a lányok,
folynának csillagpatakok,
síromban megszáradt szívem,
mint a fénybogár, felragyog.
---
A versnek itt még nincs vége, a folytatásért kattints!
