„csakis veled
szeretnék beszélgetni hogyha tudnék
ha nem volnál a másik oldalon”
                                                                           Varró Dániel: Az átkelés módozatai (részlet)

 

Ezen a nyáron folytatódik egy különleges performansz a Duna két partja között, az esztergom–párkányi Mária Valéria híd lábánál: ez a „vízen beszélés”, az AquaPhone. A víz feletti fél kilométeres hangfolyosón három nyelven – németül, szlovákul és magyarul – szólal meg a programra kiválasztott vers, jazzkísérettel, mintegy virtuális hidat alkotva a két város, két ország között, különböző művészeti akciók révén. Eddig többek mellett Parti Nagy Lajos (2007), Zsuzsanna Gahse (Esterházy Péter fordítása, 2009), Tolnai Ottó (2010), Csehy Zoltán (2013), Varró Dániel (2017) és Erdős Virág (2021) versei hangzottak már el – gazdag lírai tematikát, formai megoldásokat, vershangot kapcsolva a pannon tájhoz.

 

 

Varró Dániel

 

az átkelés módozatai

 

a vízen kéne megtanulni járni

hogy a túlpartra hozzád átmehessek

mikor egy folyó választ minket el

a háborgó vizen fütyülni rá

hogy háborog csak elindulni flegmán

zsebretett kézzel flegmán fütyörészve

lépkedni át a hullámok fölött

de nem biztos hogy örülnél neki 

sőt azt gondolnád nyilván hogy csalok 

köveket sejtenél a víz alatt 

vagy plexilapot vagy más ilyen olcsó 

szemfényvesztést szarkasztikus mosollyal

hallgatnád léptem csobbanásait


át is úszhatnék persze mint leander
héró miatt a hellészpontoszon
sportosan mint egy balatonátúszó
mint egy huszonegyedik századi byron
az gondolom neked is tetszene
de nem volna fennhéjázás ez is?
nem volna túl romantikuskodó?

meg hát mellesleg említem csak ezt de
könnyen kialakulnak úgy tudom
örvények itt ebben a mi folyónkban
és leander a példánál maradva
leander is mint azt nyilván tudod
a háborgó tengerbe belefulladt
az egyik viharosabb éjszakán
héró meg ezzel szembesülve jól
levetette magát a sziklaszirtről
azért ezt mégse kívánnám neked


általmehetnék min még ladikon

ladikon de ladikon is mehetnék
vagy kényelmes sétahajón esetleg
a szirénektől persze féltenél de
vinnék magammal útitársakat
csakis miattad tudod hogy magamtól
nem szívesen utazom mással együtt
mert nem szeretek beszélgetni mással
mással nem csak veled csakis veled
szeretnék beszélgetni hogyha tudnék

ha nem volnál a másik oldalon
és nem onnan mutogatnád kajánul

két szép almádat szóval szívesebben
utaznék egyedül és olvasgatnék
verseket vagy valami könnyű lektűrt

már ha hajózás közben jól lehet
olvasni nem tudom az is lehet hogy
felkavarodna a gyomrom buszon se
tudok olvasni jobban szeretem
a vonatot dehát vonat az nem jár
az nem jár a mi folyónkon keresztül
úgyhogy marad a ladik vagy a hajó
és mondom vinnék magammal útitársat
hogyha szirének csábos énekének
volnék kitéve nincs rá nagy esély
de sose lehet tudni szóval akkor
viaszt dugdosson a fülembe és
az árbochoz kötözzön jó erősen
csak nem tudom hogy kit vinnék magammal
akire ne volnál féltékeny eleve
hogy miért őt viszem magammal és nem téged
mikor a folyón hozzád átkelek


lehetne az is hogy csak kiabálunk
hogy csak beszélgetünk a víz fölött

és nem megyek át hozzád ladikon
horgászni mész? kiáltanám a szélbe
és hangod visszaringna a vizen
nem! horgászni megyek! ja! kiabálnám
ja jól van azt hittem horgászni mész!

 

mehetnék pontonhídon hajóhídon
repülőhídon vagy evezős komppal
vagy gázlón lóháton ha volna még itt
gázló vagy hogyha volna egy időgép
hogy visszamenjek ezerkétszáztízbe
mikor még volt itt gázló hogyha volna

lovam ha megtanulnék lovagolni
ha kivárnád az főleg itt a kérdés
hogy ki bírnád-e várni míg a gázlás
csínját-bínját elsajátítom addig
várnál-e rám ott ezerkétszáztízben

türelmesen vagy nem várnál mehetnék

 

mehetnék ormótlan búvárruhában
békatalpakkal oxigénpalackkal
vagy tengeralattjáróval vagy éppen
vízibusszal szárnyas hajóval is
vagy imádkozhatnék az égiekhez
hogy válasszák itt ketté a vizet
vagy várhatnék míg magától befagy
és akkor át tudnék sétálni rajta
zsebretett kézzel fütyörészve tényleg
(csak persze ha már befagyott minek?)
vagy lenyelethetném magam egy cettel
és a gyomrában utaznék amíg
ki nem böffent a másik oldalon
csak azt az ápolt külsőm sínylené meg
vagy megkérhetnék teszemazt egy óriást
hogy a vállára véve vigyen át
egy kisebbfajta kisnövésű óriást
a tériszony miatt vagy nem tudom
vagy nem tudom vagy tényleg nem tudom


vagy mondjuk ad abszurdum átjöhetnél
most az egyszer esetleg átjöhetnél
hozzám a túlpartról akár te is

(közlés a szerző engedélyével)

 

A költészeti projekthez kétnapos művészeti találkozó és a Hídőr-program kapcsolódik 2004 óta; mindkettőt a Párkányból 1969-ben elszármazott, Svájcban élő Frühauf Károly és felesége, Hanneke hívta életre. (Hídőrnek a világ bármely tájáról pályázhat 3–6 hónapos itt tartózkodásra az a maximum két személy, aki művészeti projektje keretében egy Párkányban bemutatandó alkotást hoz létre. Indiától Dél-Afrikáig, Kanadától Dél-Koreáig 58 művész nyerte el eddig a hídőri címet, többnyire képzőművészek, valamint zenészek, irodalmárok és fotósok.)

 

A folyó fölött elhangzó szavak: ’vízhangok’. A rezgések és hullámok révén továbbított hangok a kapcsolattartás egyetlen lehetőségét jelentették az alatt időszak alatt, amíg a híd felrobbantásai (1848,1919, 1944) miatt nem lehetett átkelni a túlpartra. A világháború után 57 évig egymástól elszakított családok, a „suttogó rokonok” üzentek a hanghídon, kibeszélve a Dunán legféltettebb titkaikat.

 

Törékenység és állandóság   ̶  akár az emberi kapcsolatok metaforája is lehetne ez a természeti elem és fizikai jelenség kettőséből születő hagyomány – ma művészeti projekt.

 

A hangzó beszéd és a modern költészet összekapcsolódása ritka élmény. A beszéd egyben cselekvés is, beszédcselekvés, hisz a szavak vállalása kapcsolódást jelent a másikhoz, egyfajta üzenőfal, de szándéknyilatkozat és elköteleződés is a békés folytatásra, a művészet lehetőségeivel állandóan megújuló, szabadon alakítható formában.

 

A vershíd Vaskaputól Pozsonyig felfűzi  ̶  motivikusan is  ̶  legjelentősebb Duna-táji költőink szöveggé formálódó képzeteit . A konkrét téma rengeteg asszociációs lehetőséget kínál, és a legsikerültebb művek élnek ezzel. A vízen átkelés toposzát verselte meg Varró Dániel  Az átkelés módozataiban, Tolnai Ottó Visszavont hallalija a téli Dunán jégzajlásban a hajón rekedt költő emlékképeit és találkozását a halálból visszatérő kapitánnyal, míg Csehy Zoltán  az operarendezés egy megoldását veti fel A víz alól nem lehet énekelni című versében: „A víz alól nem lehet énekelni./Legfeljebb a hídon, de ott szinte kötelező.”

 

 

Párbeszédes formát követ Csehy Zoltán és Varró Dániel, Tolnai Ottó viszont a Visszavont hallali című versében a visszhang (ködkürt, hallali-kiáltás) kettősére épít. Különleges szöveg a Svájcban élő magyar származású Zsuzsanna Gahse Dunakocka-verse, amely egy hajóút kapcsán a keresztirányú képeket szerkeszti be: a vízbe hajigált vastag kötelet, a magasságot („a magasság szédít el úgy, hogy az ember/ azt gondolja, ugrania kell”) és a felrobbantott hidakat („A híd érzékeny valami,/ mindenekelőtt háborúérzékeny, robbantják,/ fűrészelik, fölégetik, és sietve lebombázzák őket…”).

 

A versek, amelyek a Duna két partján férfi és női előadótól hangzanak el, sajátos traumaoldó szerepűek, ahogyan egymásba indáznak bennük a különböző szólamok.                                                                     

 

 

Források: www.bridgeguard.org

kep_2_aquaphone_esztergom_imrefruehauf_dpi300

Karol & Hanneke Frühauf: AquaPhone, 2006-2015, Marencin PT, Szlovákia, 2015

̴̴̴̴  *  *  ̴

Köszönet Varró Dánielnek, aki hozzájárult verse közléséhez és Himmler Györgynek, a Párkányi Kulturális Egyesület vezetőjének a cikk megírásához nyújtott segítségért!