Nem a szél döntött úgy, hogy a gyümölcsnek s lombnak le kell hullnia.
A mi ittlétünk azonban éppoly talányos.
Úgy álunk itt a szerelem veszélyében,
ahogy a gyilkos könnyében is nehezen látható meg
a seb, amit ő ejtett magán –
várjuk, hogy valaki a tél beállta előtt leszedi az almát
s szalmába rakja.
Szalmába, amit a Kisjézus ágyából húztak.
(Na sotnách – A gyötrelmek padján, 1967)
Ford. Tőzsér Árpád
