A kérdés:
Mióta írsz verseket, és miért?
A válasz:
Hogy miért írok? Közhelyes választ tudok erre a kérdésre adni: mert nem tudok nem írni. A vers fejezi ki legpontosabban az érzéseimet, gondolataimat.
Hogy mióta írok? 2022. szeptember 22-én reggel írtam az első versemet. Éppen osztálykirándulásra mentünk a tanítványaimmal, álltam a Népligetnél, az egyes villamosra vártam, amikor hirtelen – mint aki valami illetlen dolgot művel – zavartan körbenéztem, hogy más is látja-e, amit tenni fogok: hogy azonnal írni fogok egy verset. Annyira elragadott az első szövegem születése, olyan váratlan volt számomra is, hogy rossz járatra szálltam föl (a 2000 című folyóiratban jelent meg az Ebben a városban kelsz fel te is…). Mire végül a Fehérvári úthoz értünk, készen volt a vers. Azóta szünet nélkül jönnek a szövegek. 54 éves voltak akkor. Tudom, hogy vannak és voltak prózaírók, akik 50 éves koruk fölött kezdtek írni, de a költészetre ez nem jellemző. Talán számomra ez a traumáim utáni új kezdet miatti lendületből adódik. Nem tudom.
Miután megtanultam írni, elkezdtem naplót vezetni, 10 évesen írtam egy kisregényt, később tanulmányokat, elemzéseket írtam, de verset soha. Pontosabban hatévesen édesanyámnak írtam egyet anyák napjára, és 2009-ben egyet, egy kóbor kutyáról.
A vers – kapcsolat: önmagammal, az élettel, másokkal. Ritmusos lélegzet nyelvbe öntve.
