A kérdés:
Hogyan született a legújabb novellásköteted, és mit várhat tőle a közönség?
A válasz:
A Vasgyúrók kötet elkészülte hosszú alkotói folyamat eredménye. A belekerült írásokat több mint egy évtizednyi alkotói termésből válogattam, és maga a koncepció, a kötet szerkezete is közel egy-másfél éven át alakult, változott, formálódott. Ha megjelenhet, ez lesz az első novelláskötetem, két korábbi regény után a harmadik könyvformában is közreadott prózai munkám.
Mivel azonban a Prae Kiadó idei programja egyetlen fillér állami támogatást sem kapott, (sok remek pályatársam szintén megjelenés előtt álló könyvéhez hasonlóan) a Vasgyúrók helyzete is bizonytalanná vált. Emiatt döntöttünk úgy a kiadóval, hogy azokra bízzuk a kötet sorsát, akik erről dönteni talán a legavatottabbak: az olvasókra. Március elejétől április végéig gyűjti a kiadó az előrendeléseket a könyvre, ha ezekből elég összegyűlik, az idei Ünnepi Könyvhétre vehetik a kezükbe a novelláskötetem. (Akinek lehetőségében áll és szívesen támogatja így a kiadót, egy közepes, illetve nagy támogatói csomagot is előrendelhet, mindenféle választható extra tételeket kapva a könyv mellé.)
Nyerges Gábor Ádám. Forrás: a szerző Facebook-oldala
És hogy mit várhatnak az olvasók ettől a kötettől? Nos, a legcélszerűbb talán, ha a tartalomjegyzék mentén próbálom meg összefoglalni.
A novelláim szereplői gyászolnak és újrakezdenek, küszködnek folytathatatlanná vált emberi kapcsolatok elmúlásával, elmulasztják felismerni, hogy még nagy politikai ellentétek közepette is több közös van bennünk, mint amennyi ellentét, kérlelhetetlenül filozofálnak és végzetesen félreértenek, félszegen rettegnek attól, hogy hibát vétenek, szerencsétlenkednek háború közben, a végletekig megtesznek minden tőlük telhetőt azért, hogy élhetőbb legyen a környezetük, hagymát főznek az űrben, nem képesek érdemben beszélgetni a szerelemről, egymásra találnak, de lehet, hogy túl későn, nem veszik észre, mikor szerencsések és mikor éri őket valódi tragédia, manipulálnak és kínoznak, másnak adják ki magukat, hogy kiléphessenek a maguk túl sivár világából, féltékenyek és szoronganak, ölre mennek egymással a fájdalom meghatározásának privilégiumáért, rémhírt terjesztenek és félelmükben agresszívvá válnak, évtizedek csendje után egyszer utoljára még váltanak pár szót elköszönni, önfeledten játszanak, ha nem is teljesen értik, hogy mit és hogyan kéne, felismerik a szeretetet a haragban és próbálgatják, tudhatnak-e egymás nélkül élni.
Egy szó mint száz, élnek, lehetőségeik szerint. A múltban, a jelenben és még a fiktív jövőben is, többnyire Magyarországon. Az életeik, jellemzően, fordulópontokhoz érnek (ezt néhányan felismerik, néhányan nem), és ezekre a gyakran lehetetlennek tűnő helyzetekre a legkülönfélébb módokon és életstratégiákkal reagálnak. Azt csinálják, amit mi magunk is, próbálkoznak, törekszenek, teszik, amit tudnak, a világháború frontján, az űrben, a fenyegetett faluban, álmukban és mesében, villában és medenceparton épp úgy, mint isten háta mögötti faluban és füstös pincében. Szívósak és csökönyösek. Afféle vasgyúrók.
