A kérdés:
Már az alkotás folyamatának kezdetén tudni szokta, mi születik éppen (olvasandó, éneklendő, eljátszandó mű), vagy ez akár a munkafolyamat közben is alakul?
A válasz:
Nagyjából igen, de ez műfajonként változik. Mivel hosszú ideje már csak színpadi műveket és dalokat írok, az alábbiakban ezekről lesz szó. Színpadi műnél számomra elengedhetetlen egy jól kidolgozott jelenetvázlat. Ebben jelenetenként leírom magamnak, hogy honnan hová akarok eljutni, nagyjából miről lesz szó. Ezt persze megelőzi annak kitalálása, hogy egyáltalán miről szól egy darab. Konkrét felkérésnél, esetleg egy mitológiai történet adaptációjánál ez egyszerű, olyankor jól beleolvasom magamat a témába, megpróbálom megtalálni a történet magját és utána írok egy vázlatot. Ha magamnak kell kitalálnom a témát, az általában nagyon sok időt – hónapokat – vesz igénybe és a legtöbbször a véletlen segít: rábukkanok a témára és akkor már gyorsan tudok dolgozni. Az ilyen munka legélvezetesebb része a dialógok megírása, azokkal ugyanis mindig meg szoktam lepni magamat is.
Lényegében hasonlóan születnek a dalok is. Én mindig úgynevezett concept albumokat írok, vagy komolyzenei szövegek esetén dalciklusokat (újabban főleg angolul). Az album vagy a dalciklus témáját egy színpadi műhöz hasonlóan találom ki és az egyes dalokról ahhoz hasonlóan írok fel magamnak egy-egy címet, mint színpadi műveknél a jelenet lényegét. Például, amikor tavaly Kováts Kriszta Víz-dalok című albumát írtam Szirtes Edina Mókussal (https://www.youtube.com/playlist?list=OLAK5uy_mt3TY794ZENmqBCYz4Vn0fA4CTiIM5JqY ), akkor az album témájának (víz) kitalálása után leírtam minden témát, ami a vízről eszembe jut, a delfinektől a vízvezetékszerelőig, és ezekre írtam szövegeket. Wolf Péterrel viszont néha úgy szoktunk dolgozni, hogy miután kitaláltam a témát, amiben megegyezünk, minden dalhoz írok egy ún. slágersort vagy refrén-sort, ő annak alapján ír zenét és én aztán már a kész zenére írom meg a szöveget. Az angol nyelvű műveink esetében (pl. Sommerreise vagy A Reckless Requiem, ld. https://papageno.hu/sommerreise/ ) vagy a most készülő oratóriumunk, a Joseph’s Oratorio (ez a karácsonyi történet Jézus nevelőapjával a középpontban) mindig a szöveg van előbb készen.
Régebben írtam magamnak rímlistákat, erre ma már nincs szükség, az interneten sok ilyet lehet találni. A legérdekesebb talán a Sommerreise születése volt. Felhívott Wolf, hogy írjak neki angolul egy úgynevezett koncertáriát. Mire én mondtam, hogy szerintem az egy reménytelen műfaj, írjunk inkább egy dalciklust. A dalciklusok királya Schubert Winterreiséje, amiben egy férfi panaszolja el 24 dalban, hogy kirúgta őt a szerelme, aztán kóborol a télben, végül meghal. Írjuk meg a fordítottját. Énekelje egy nő, játszódjék nyáron, a nő érkezzen meg valahová, ahol a párjának kellene várnia, de nem várja, és a nő kezdjen ott új életet. Ezt így a telefonbeszélgetés alatt találtam ki, aztán megnéztem egyenként Schubert és Müller (a versciklust író költő) dalciklusát és egyenként kitaláltam, hogyan legyen a mi történetünk annak a fordítottja.
