A kérdés:
Nemrég jelent meg Apám országa címmel egy líraköteted. Miért éppen ez a cím, és milyen szervezőelv alapján kerültek bele a szövegek?
A válasz:
A könyvben nyolc év munkája sűrűsödik. Azt gondolná az ember, ennyi idő alatt változik annyit a szerző, hogy csak a legfrissebb, legújabb szövegeit mutassa meg egy könyvben. Én pont az ellenkezőjét vallom. A művészeti pályáknak íve van, fejlődése, ami, ha nyomon követhető, valóságosan személyessé válhat az olvasásélmény.
Így gondolok egyébként a sajat hitemre is. Minél jobban látom az ívét, annál inkább érzem a sajátomnak. Minél tisztábbak a megállók, a gödrök, a könnyű-nehéz pályák, annál közelebb vagyok az Istenhez, annál őszintébb a kapcsolatom vele és magammal is. Végsősoron erről írok Apám országában, a csupaszul őszinte istenhitről és a vele való mindennapos kommunikációról. Természetes és elemi módon hiszek abban, már nagyon kicsi korom óta, hogy Isten gyermeke vagyok, így egyértelmű volt számomra, hogy apukaként is tekintek Őrá is. Az Ő országa, az én országom is, mindannyiunk országa, ez az ország pedig szereteten, elfogadáson alapszik. És ahogy a megbocsátást, ezeket is mindenki megérdemli, kivétel nélkül.
