Ha valakiben van tehetség, azt nem szabad bedugaszolni.
Boldogtalan lesz.
Véghseő Klára
Nagycsütörtök délelőttjén, téli hidegben igyekeztem a festőművész lakása felé. Nem tudtam, mit várjak. Üres tereket hatalmas ablakokkal, ahová bezúdul a fény? Szétdobált ecseteket, vásznakat, kreatív rendetlenséget? Ehelyett egy kincses házikóban találtam magam, ahol minden zug meglepetést tartogatott. Festmények borítják a falakat, a könyvespolcokon az irodalmi remekművek mellett szobrok, gyertyatartók és egyéb kincsek sorakoznak, és persze a főszereplő a festőállvány, rajta az éppen most készülő budapesti látkép, melyet a Gülbaba türbe teraszáról festett, és az Irgalmas Kórházat ábrázolja, háttérben a Dunával, Margitszigettel.
Véghseő Klára a Látkép Buda felől, 80x100cm, olaj, vászon festménye előtt.
A többfunkciós nappaliban Klári sűrűn cseréli a díszleteket. Délelőtt műterem, délután festőiskola, szombatonként festőklubként üzemel, majd vasárnap érkezik a népes család, és a műhely munkapadjai családi asztallá alakulnak át, ahol elférnek az Osgyányi-lányok párjaikkal és gyermekeikkel. Klárának három lánya és öt unokája van, akik lelkiismeretesen viszik tovább a szülői örökséget, Sára és Róza festőművész lett, az unokák közül Tánczos Lili alkalmazott grafikus szakon végzett, a tíz éves Ranvig Kamilla pedig a budapesti rajzverseny második helyezettje lett. A szobába belépve, az ablak melletti falon Klári grafit portréja, tizenhétéves tanítványának, Szoboszlai Virágnak az ajándéka. Két éve Kláránál kezdett el rajzzal és festészettel foglalkozni, Klári büszkén említi, hogy a Képzőművészeti Egyetemre készül.
Kapkodom a fejem, kavarognak a képek, magával ragad Véghseő Klára eklektikája, a korszakok szín és formavilága, tematikus gazdagsága és eredetisége. A szakrális témák jól megférnek egymás mellett a korai időszakok mesebeli motívumaival vagy akár a dunai kotróhajóval, vagy a repülőgép perspektívából készült festményekkel; legyenek azok tájak, életképek vagy emberek. Klári nemcsak a bútorok elrendezését változtatja, hanem szereti korban és tematikában összekeverni a vásznakat, időről időre átrendezi azokat. Csélcsap vagyok, mondja, és valóban csapongunk életének szeletei között. Mert fest ilyet is, meg olyat is. Sokáig dugdostam bizonyos képeket, szégyelltem, hogy akkor az izgatott, hogy nem egységes az alkotói világom, lányaim gyakran mondogatják, hogy anya, a szakma az egyformát szereti. Végül a kiállításokon kiderült, hogy jó ez is, meg az is, én meg elfogadtam, hogy mindegyik én vagyok, mert az ember belül egy, hiába van ezer arca.
Mivel látogatásom a Nagyhétre esik, így több szakrális kép is díszíti a falakat. A művész, aki az Olajág Keresztény Művészeti társaság tagja, számos keresztény témájú vásznat készített, annak ellenére, hogy manapság nincs érdeklődés a téma iránt. Klárát ifjúkora óta foglalkoztatja Szent János evangélista személye, pontosabban a legfiatalabb apostol gyermeki mivolta, aminek köszönhetően Jézus őrá bízza Szűz Máriát, mert tudja, túléli a többieket, majd ő írja a legmodernebb evangéliumot. A művész János apostol gyermekségének számos változatát elkészítette. Legelső alkotása a Chartres Notre Dame egyik üvegablak-részletének másolata is Jánoshoz kapcsolódik, aki a sírbatétel jeleneténél az ujját a szájába veszi szomorúságában, ezzel vigasztalva magát. A tizenhatéves Klára, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola üvegszakkörében készítette ezt a kerek ólomüveg ablakot. Évekkel később órákon át bolyongott a Chartres-i Notre-Dame-ban, kereste az ablakképet, a katedrális már zárni készült, ő majdnem sírt, mert nem mehet haza úgy, hogy nem látta az eredetit. Végül benézett a katedrális boltjába, a képeslapok között válogatott, az egyiken megpillantotta a jelenetet; a hátlapon ott volt a pontos helymeghatározás. Fejvesztve rohant vissza, és megtalálta.
Egyébként nem hisz a véletlenekben.
Véghseő Klára: Chartres Notre Dame egyik üvegablak-részlete, másolat.
Az Utolsó vacsora A Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba (Mk 14, 20) változata központi helyet foglal el a nappaliban. A jelenetben János, mint egy gyermek hajtja a Mester vállára a fejét, miközben Júdás, tiszteletlenül, Jézussal egyszerre veszi ki az ételt. Klári bevallja, amikor szakrális képeket fest, végig imádkozza az alkotás folyamatát. Ezt add el úgy, hogy ha a másik nem érzi ugyanazt, amit te, mert az ő imája másról szól.
Ennek ellenére továbbra is készülnek vallásos témájú festmények.
Véghseő Klára: Utolsó vacsora, 60x80 cm, olaj, vászon.
Pásztázom tovább a minikiállítást. Tekintetem újra és újra visszatér a kiállítóteremben bolyongó, kapcsolat nélküli emberek madárperspektívából készült kompozíciójához; a címe: Vernissage. Vajon mi terelte a résztvevőket ugyanabba a kulturális térbe? A művész munkássága? Kellett valami hétvégi program a családnak? Esik kint az eső, és itt kerestek menedéket? Van, aki a munkáját végzi? Súlyos a kép üzenete: atomjaira szakadt világ, kapcsolathiány, magányos művész. A festmények ereje vajon összekapcsolja őket?
Véghseő Klára repülőgép perspektívája eltávolít, de nem távolságot tart, hanem megmutatja a közelről talán elsikkadó, apró részleteket, a mögöttes tartalmakat.
Véghseő Klára: Vernissage, 60x80 cm, olaj, vászon.
Viszonylag későn repültem először, – mondja – és lenyűgözött a látvány. Egyik ablaktól szaladtam a másikig, gyönyörködtem a tájban, közben veszettül rajzoltam, később fényképeztem, majd minden családtag, jóbarát, ha repülővel utazott, nekem fényképezett. Az első repülésélmény megváltoztatta alkotói világomat, új absztrakt perspektívát nyitott, azóta hajlamos vagyok a magasból szemlélni a környezetet. Onnan minden más, jobban látszik a mögöttes, elvont tartalom.
A párizsi tetőteraszon – az Eiffel-toronyból nézve – egy árva lélek sincs, de a berendezési tárgyak dinamikája, színvilága életre kelti az élettelent, a szemlélőt is bevonja az alkotás folyamatába, aki saját, képzeletbeli alakjaival népesítheti be a teret, váltogathatja a szereplőket, lecserélheti őket, újabb és újabb kapcsolatokba rendezheti figuráit; végtelen variációk, és mi, kívülről nézelődők is megélhetjük az alkotás szabadságát.
Véghseő Klára: Párizsi tetőkert, 80x100 cm, vászon, olaj.
Klári fantáziáját megragadják a lépcsőházak és az átjárók, ahol szalad a fény és árnyékot vet; hatalmas a térérzet, mint a müncheni Alte Pinakothek képtár lépcsőházában, ahol a festőművészt megbabonázta az oldalról beömlő fény. A végtelen ragyogásban szinte tapintani lehet a fal érdességét, nyers felületét, – ottjártakor éppen lekaparták a vakolatot, – az ablakok árnyékkontúrjai a padlózat mintázatán, a kopott lépcsőfokok, a mennyezet zöldes árnyalatai tünékeny világba ragadnak. Érzékcsalódás, vagy pillanatnyi káprázat?
Véghseő Klára: Alte Pinakothek, 120x100 cm, olaj, vászon.
A passzázs mellett megakad a szemem egy kisméretű vásznon. Kérdőn nézek házigazdámra, és ő meséli a kép születésének történetét. A Velencei Biennálé büféjében megragadta képzeletét a tükrökből kirakott opart tér a sorban álló emberekkel, a megsokszorozódó, végtelen illúziót viccesnek látta. Gyorsan készített egy vázlatot és nagyobb méretben is megfesti majd az élményt.
Véghseő Klára: Büfé, 70x50 cm, olaj, vászon.
Újabb látomás a Halak című vászon. Hídról néztünk le a gyerekekkel – mondja Klári –bugyborékolt, forrott a víz. A világoszöld fények kavargásában zsizsegő halak hemzsegnek, a vizet bámuló gyermekárnyékok meg a híd korlátjának vetülete az újabb varázslat, mert Véghseő Klára képes megmutatni hétköznapi világunk apró fényeit, titokzatos mélységeit, váratlan meglepetéseit.
Véghseő Klára: Pillantás a hídról, 40x80cm, olaj, vászon.
Csodálom a balett-táncos sorozat mozdulatainak dinamikáját, a korai nosztalgikus képek színvilágát, minden egyes festménynek van egy története, – mert Klári számára fontos a történet – szívesen meghallgatnám mindet, de látogatásom a végéhez közeledik. Az összes képet megnéztem, és feltűnt, hogy Véghseő Klára honlapján, a megvásárolható képek fülön jó pár képpel is találkozhatunk a műteremben látottak közül. Szeretem ezeket a képeket magam körül tudni, de ha olyan ember szeretné a magáénak őket, akinél jó helyük lenne, akkor megválnék tőlük–, úgy, mint ahogy egy gyereket is elenged az ember, ha önálló életet szeretne kezdeni - vallja be.
És egyébként miért is alkotunk? Egyrészt belső késztetésből, saját boldogságunkra, de az öröm akkor igazi, ha meg lehet osztani.
Témába vág:
– Véghseő Klára 70: A művész 2023. május 23-án ünnepelte 70. születésnapját. Jó egészséget és végtelen alkotói kedvet kíván a Szófa szerkesztősége.
– Véghseő Klára festőklubjában kiscsoportokban 6-17 éves korig, kedden és pénteken délután kreatív, szórakoztató módszerekkel tanulhatnak a fiatalok, kibontakoztathatják a tehetségüket.
– A festeni vágyó felnőtteket kedden és szombatonként festőklubjába várja. Nincsenek kötöttségek, bármit festhetnek. Egyéniségükhöz szabott feladatokat kaphatnak. Megvalósíthatják régi vágyaikat, megalkothatják azt, ami esetleg gyermekkoruk óta bennük szunnyad.
– A festőiskola és klub helyszíne: Budapest, XII. Városmajor u. 18.
Jelentkezés: Véghseő Klára 06 20 8230176
