FRÍ ALKOHOL, FRÍ

 

 

Amikor külföldre utazom, és ott is tartózkodom, tartózkodásom alatt határozottan tartózkodom a külföldi magyaroktól, különösképpen akkor, amikor látom, hogy a boltban előttem állnak sorban és a mi nyelvünkön veszekednek azon, hogy megvegyék-e a bármilyen chipset, és összehasonlító elemzéseket végeznek arról, hogy a Bethlen Gábor utcai spárban mennyibe került volna ugyanez a chips, ilyenkor azt gondolom magamban, bizony nem jó ezeknek semmi sem. Amikor azt mondják, hogy „otthon magyarba’”, meg „itt németbe” és „nyaraltunk spanyolba’”, akkor úgy csinálok inkább, mintha német lennék, leveszek a polcról egy Süddeutsche Zeitungot és meghúzom magam mögötte, nem nézek a szemükbe, mert a balsorsakitrégentép a tízévnyi emigrációm alatt sem kopott ki a tekintetemből. Ne lássák meg, és én sem akarom látni az ő szemükben. Amikor hallom, hogy azt mondja a kasszásnő előtt mosolyogva, hogy „danke schön, hülye picsa”, akkor tudom, hogy most bedobta a nagy cselt, hogy magyarul szemétkedik, miközben a kasszásnő névtáblácskájára az van írva, hogy Ibolya, de ezt nem látja, hiszen ő itt van kint, németbe’, és a magyar, aki kint van németbe’, az olyan mint a magyar amcsiba’, aki ha bemegy utánad a forgóajtón, előtted jön ki, mindezt az ilyen nagy rafinált kasszásgyalázó trükkök mély ismerete és gyakorlati alkalmazása miatt. Amikor ülök a repülőn, és hallom, hogy azon tanakodnak, hogy ingyen van-e itt az alkohol, illetve, hogy megbüdösödött a táskája, mert ellopta azt a kúl, így mondja, kúl törölközőt a hotelből, és még a törölköző meg sem száradt, akkor azon gondolkodom, hogy ki a hibás ezért, az apja vagy a nagyapja, Trianon meg a padláskisöprések, mindenki hibás hetedíziglen, vagy az általános iskolás tanárai, vagy a társadalom, vagy a kereskedelmi csatornák, Majka meg Anettka, ki rontja meg az ízlést ennyire, ráadásul felhozta a csatornaszagú táskáját a gépre és mögöttem ül, és már iszik is, aztán kiabál és mutogat a stewardessnek, hogy frí alkohol, frí. Amikor az étteremben, ahol dolgoztam, láttam, hogy az új erdélyi lány lefekszik minden kollégával, majd a főnökkel valahogy kirúgat engem, mert a férjem, a szakács, nem állt meg neki, akkor azon tanakodom, hogy magyarsága vagy jelleme hordozza ezt az erkölcstelen viszályt magában, vagy egyenesen magyar jellemtelensége, és azon is, hogy „itt németbe’” is jellegzetes magyartalansága mondatja-e vele, vagy mi mondatja ilyenkor azt, hogy „már csak a selejt maradt otthon”, a jellemtelenség vagy az emlékezetkiesés arról, hogy a szülei is otthon maradtak Sajószentpéteralsón, vagy a tiszta meggyőződés egy felsőbbrendű elvándorolt magyarságról? Vagy az én jellemgyengeségem és magyarságom, hogy ezeket a magyarságnak tulajdonítom és nem az apjának, nagyapjának, hetedízigleni átkoknak, vagy annak, hogy ő is fél itt kint, és bizonytalan, mint én és kicsi elveszett pontnak érzi magát, akit össze-vissza sodornak óriási nemzetközi forgóajtók, rád csapódnak, fellöknek, kidobnak, nekiütközöl, átlépnek rajtad, aztán a végén annyi jön csak ki a szádon Ibolyka előtt, hogy danke schön, hülye picsa?

 

 

 

TANÁCSOK MEG NEM ÉRTETT MŰVÉSZEKNEK

 

 

Légy különleges, egyedi, zseni! De azért annyira ne lógj ki a sorból, senki sem fog valami fura féllényt csodálni!

Hass, alkoss, gyarapíts, fess, horgolj, batikolj! Csinálj bármit, ami te magad vagy. Engedd, hogy a kreativitásod, mint sasmadár, szárnyaljon, lelked lélegezzen, egyéniséged kiteljesedjen!

Keress milliárdokat a művészeteddel, higgy benne, hogy meg tudod csinálni és akkor így is lesz! Bár az emberek jobban azonosulnak a szerfüggő, nyomorult művész romantikus képével, tehát néha azért panaszkodj, hogy rossz az egészséged, apád nem adott pénzt kajára, sőt még fűre sem a szemét!

A ruha teszi a művészt, tehát gyűjtsd be mindenféle külvárosi turikból dohos, szekrényszagú pulcsikat, szöszös kardigánokat, színes gatyákat! Annyira ne nézz ki gázul, mintha szociológus lennél, de ne is legyél soha elegáns, sose tisztelj meg egy eseményt se öltönnyel, blézerrel, fürdéssel. Nem vagy te kapitalista, pénzéhes üzletember vagy holmi multis könyvelő! Ha nő vagy, még megengedhetsz magadnak pár kurvás darabot, de azokat kizárólag óriási fülbevalókkal, elütő színű cipőkkel és vörös rúzzsal hordhatod, párducmintás retiküllel. A hajad lehetőleg legalább háromszínű legyen, a hajszíneket negyedévente váltogasd.

Bárhová mész, legyen nálad egy régi kötésű könyv, lehetőleg Montesquieu, Beuchot, Foucault, Vasconcelos, de bárki író megteszi, akinek a nevét vagy leírni vagy kiejteni nem tudja hétköznapi civil ember. Elolvasnod nem kell, ki olvas ma még klasszikusokat?

A magánéleted híresen mocskos legyen, szeretőid nevét meg se jegyezd, de azért figyelj a jóhíredre! Lehetőleg ne nemzz gyereket, vagy ha már becsúszott, írj róla könyvet.

Ha nő vagy, főleg felejtsd el a monogámiát. Ismerned kell, hogy mely irodalomtörténészekkel, festőfejedelmekkel, riporterekkel, intézetigazgatókkal kell „jóba lenned”, a művészet érdekében bájaidat ne sajnáld tőlük! Weöres Sándor is erre gondolt, amikor azt mondta: szórd szét kincseid! Mindemellett legyen tartásod, méltóságod! Minden körülmények között tudjad, hogy nem a külső számít, hanem a belső!

Legyél naprakész a modern kortárs művészet alakulásában! Olvass magazinokat, blogokat, hallgass podcastokat! Ismerj mindenkit, legyél barátságos és nagyon-nagyon nyitott!

Ne bízz senkiben, hiszen ez egy kicsiny ország, kicsiny piac, ötleteidet ellopják, a lehetőségeket elorozzák az orrod elől, a díjakat szétosztják egymás közt a haverok. Lehetőleg terjessz rosszindulatú pletykákat arról, hogy ki kivel mit, ki milyen tehetségtelen és unalmas.

Legyenek elveid, de bármikor módosítsd őket, ha úgy hozza a korszellem!

Minden legyél, és egyben semmi, intézd el, hogy valami módon azonosuljanak veled, de azért legyél egy kiismerhetetlen misztikum is egyben, Észak-fok, titok, idegenség! Nőként nárcisztikus díva, férfiként önző erőszakos kujon.

Legyél népszerű és gátlástalan, mint Picasso! Legyél kellően elesett és nyomi, mint József Attila! Igyál úgy, mint Hemingway, kertészkedj, mint Tolsztoj! Mindegy, hogy gyűlölnek vagy szánnak, a lényeg, hogy gondoljanak rólad valamit.

Tanulj a régi bölcsektől, de ne legyél befolyásolható és főleg ne hallgass senkire!

Ne legyél hálátlan, emlékezz arra, hogy honnan jöttél, de semmilyen körülmények között ne felejtsd el, hogy ezen a világon mindent magadnak köszönhetsz!