áporodott őszi délutánokon
a falu határában veszteglő almafákról
szedtétek a gyümölcsöt a zsiguliba.
nézd, mutatott apád egy távolban
omladozó istállóépületre, ott született
a gróf, a szalma között, kék szemű
gyermek, idő sem volt kihívni a bábát.
azok még emberek voltak, csapta le
ilyenkor félkézzel a csomagtartót.
mindig ősz volt, és mindig délután,
a kocsiban hetekig gyümölcsszag.
újévig kerülgetett a hányinger.
---
Vajna Ádám egy másik verse, az 1789 című is megjelent a Tiszatáj július-augusztusi számában. Ha elolvasnád, kattints ide!
Az olvasótermi tartalmak hozzáférése előfizetéshez van kötve. Az először regisztrálóknak azonban egy hétig ingyenes és minden kötelezettségvállalástól mentes elérést biztosítunk.
