- Először egy személyes kérdés, mi a legjobb a szerkesztői munkában?
Kapásból két dolgot mondok: nálam sokkal okosabb és/vagy tehetségesebb emberekkel dolgozom együtt. Másrészt, szinte minden készülő könyv ad valami-féle kihívást, ami nem hagy ellustulnom, jobban mondva: elhülyülnöm.
- Hogyan zajlik a művek és szerzők kiválasztása?
Nincs két egyforma eset. Erről órákat lehetne mesélni. De mindezt az emlékirataimban mondom el. Amit soha nem fogok megírni.
- Mi az, amit egy hozzád eljutó kéziratban keresel? Mi az, ami felkelti az érdeklődésedet?
Az eredetiség. Pontosabban: az a szöveg, amelyik még nem volt a magyar irodalomban/kultúrában
- A Kalligram mintha folyamatosan próbálna új szerzőket felfedezni, ez tudatos kiadói stratégia?
Abszolút.
- Kiadóként hogyan tervezed a közös munkát a szerzővel? Ez a közös munka milyen tevékenységekre terjed ki?
Erre sincs egyetlen út. Röviden: jó eset sok barátom van a szerzők között, velük sokrétű a kapcsolatom. És igen változatos az ellenségeimmel a viszonyom: ők jórészt azok, akiknek visszaadtam a kéziratát.
- A magyarországi könyvpiac jelentősen függ az állami mecenatúrától. Mit gondolsz erről a függésről?
Igen, erőteljes a függés az állami mecenatúrától: és ez fokozza a kulturális hidegháborút. Mindez addig nem változik érdemben, amíg nem erősödik a magánmecenatúra.
- A közösségi finanszírozás az elmúlt években egyre elterjedtebb Magyarországon is. Mit gondolsz, a könyvszakmában ennek milyen hatásai lehetnek a jövőben?
Remélem Most is vannak szép példák, de kevés.
- Mi a véleményed az irodalmi ügynökségekről? Lehet ennek jövője Magyarországon? Ha igen, milyen formában?
Kicsi a magyar piac ahhoz, hogy egy önálló irodalmi ügynökség tartósan megéljen. De ehhez nem értek.
- Mennyire szól bele a politika akár a folyóirat-kiadásba, akár a könyvkiadásba?
Kb. a múlt század hetvenes éveiben vagyunk.
- Magánemberként nem rejted véka alá a politikai véleményedet, ez hatással van a kiadóra?
Szerintem jobb az egyenes beszéd, mint a kódolt sunnyogás. De ebben tévedhetek, mert ahogy nézem, az utóbbiak gyarapodnak.
A kép forrása: Forgách András
