• Először egy személyes kérdés, mi a legjobb a szerkesztői munkában?

 

 

Kapásból két dolgot mondok: nálam sokkal okosabb és/vagy tehetségesebb emberekkel dolgozom együtt. Másrészt, szinte minden készülő könyv ad valami-féle kihívást, ami nem hagy ellustulnom, jobban mondva: elhülyülnöm.

 

 

 

  • Hogyan zajlik a művek és szerzők kiválasztása?

 

Nincs két egyforma eset. Erről órákat lehetne mesélni. De mindezt az emlékirataimban mondom el. Amit soha nem fogok megírni.

 

 

  • Mi az, amit egy hozzád eljutó kéziratban keresel? Mi az, ami felkelti az érdeklődésedet?

 

Az eredetiség. Pontosabban: az a szöveg, amelyik még nem volt a magyar irodalomban/kultúrában

 

 

  • A Kalligram mintha folyamatosan próbálna új szerzőket felfedezni, ez tudatos kiadói stratégia?

 

Abszolút.

 

 

  • Kiadóként hogyan tervezed a közös munkát a szerzővel? Ez a közös munka milyen tevékenységekre terjed ki?

 

Erre sincs egyetlen út. Röviden: jó eset sok barátom van a szerzők között, velük sokrétű a kapcsolatom.  És igen változatos az ellenségeimmel a viszonyom: ők jórészt azok, akiknek visszaadtam a kéziratát.

 

  • A magyarországi könyvpiac jelentősen függ az állami mecenatúrától. Mit gondolsz erről a függésről?

 

Igen, erőteljes a függés az állami mecenatúrától: és ez fokozza a kulturális hidegháborút. Mindez addig nem változik érdemben, amíg nem erősödik a magánmecenatúra.

 

  • A közösségi finanszírozás az elmúlt években egyre elterjedtebb Magyarországon is. Mit gondolsz, a könyvszakmában ennek milyen hatásai lehetnek a jövőben?

 

Remélem Most is vannak szép példák, de kevés.

 

  • Mi a véleményed az irodalmi ügynökségekről? Lehet ennek jövője Magyarországon? Ha igen, milyen formában?

 

Kicsi a magyar piac ahhoz, hogy egy önálló irodalmi ügynökség tartósan megéljen. De ehhez nem értek.

 

  • Mennyire szól bele a politika akár a folyóirat-kiadásba, akár a könyvkiadásba?

 

Kb. a múlt század hetvenes éveiben vagyunk.

 

  • Magánemberként nem rejted véka alá a politikai véleményedet, ez hatással van a kiadóra?

 

 

Szerintem jobb az egyenes beszéd, mint a kódolt sunnyogás. De ebben tévedhetek, mert ahogy nézem, az utóbbiak gyarapodnak.

 

A kép forrása: Forgách András