Az Oudemian lemezborítója
A krízis anatómiája
Szigethy Rebeka Sára Mákó Mári Oudemian című lemezéről
Ha elvetemült könnyűzene-rajongó ismerőseimet akarnám megtéríteni az experimentális elektronikus zene és a komolyzene számára – közben bizonyítva a „komolyzene=szomorú-zene” közhelyének tévességét – akkor MákóMári2021. május 28-án megjelent Oudemian című koncept-albumát adnám nekik ajándékba.
Az Oudemian hipnotikus erejű születésmítoszt mesél el nekünk hat tételben, élő hangszerek és tárgyak, énekhangokra írt szirénénekszerű repetitív mantrák és Schmitt, az oszcillátor segítségével, sodró erejű, sűrű hét perccel, igazi flow-élménnyel ajándékozva meg a hallgatót. Mákó a tőle megszokott avantgárd esztétikát és melodikus formavilágot követi, amely azonban annak ellenére nem elidegenítő, hogy folyamatos kihívást támaszt a hallgatóval szemben.
A mini-LP Mákó első albuma, melynek darabjai az album címében sejtetett történet ívére illeszkednek. Az Oudemian a szerző által alkotott név, egyszerre utal a saját farkába harapó Uroborosz (angolul Ouroboros) kígyóra, amely többek között az élet körforgásának ősi szimbóluma, valamint Hermann Hesse Demian című beavatás-regényének főszereplőjére. Továbbá – az eredeti szerzői döntések mellett véletlenül – az Oudemian egy ógörög kifejezés is, amelynek jelentése „semmi” vagy „senki”. A tételek Mákó szándéka szerint a krízisen keresztüli megszületés/újjászületés egész életen át, körforgásokként megtapasztalt ívét írják le.
E koncepció mentén az ismétlődéseikben változó zenei témák sorozatain át halad az album előre. A Bell akusztikus bősége az őskáosz teljességének áramló nyugalmától a Waves-ben megjelenő krízis hullámokban fel-feltörő szorongásaiig jutunk. Szirénhangú mantrák baljós hívását és szorongatóan sötét drón tónusokat hallunk, közéjük a szomorú népdalok balladai hangján épülnek a kérdések: „Mountains’ cracking, who am I to stand it/ Egg is cracking, who am I toleave it?” (Hegyek omlanak, ki vagyok én, hogy kiálljam?/A tojás reped, ki vagyok én, hogy elhagyjam? – ford. tőlem). A tojás képe konkrét utalás egy Hesse Demianjából származó idézetre: „A madár kitör a tojásból. A tojás a világ. Aki meg akar születni, annak egy világot kell széttörnie”.
A krízis kényszerűségében erejére találó hős aztán a Shedding (vagyis vedlés) már-már heroikus, de feszültségkeltően rövidre zárt gong szólamaira, glitchek és zajok csatába hívó hangjaira válaszolva kel lassan életre, itt-ott szívdobbanásszerűen előtérbe nyomakodó ritmusok mentén, és artikulálódik az Oudemian tételében, szinte hangonként egyenesedve fel előttünk, ahogy erejére talál, egyre kivehetőbb, könnyebben hallgatható, egyszerűbb ritmusokba rendeződve. A Homecoming, vagyis hazatérés már erről a megtalált erőről beszél: a szívverést gyorsító, a könnyű elektronikus zene ritmikus bólogatásra, lábdobolásra késztető ritmusai határozzák meg. Ez már Oudemian a használat rutinjában ismerőssé koptatott, magától értetődő ereje, ami az All in all-ban aztán visszahullani látszik a kezdeti őskáosz összhangzataiba, egy újabb krízis újabb tételeinek körforgásos minőségeit ígérve a hallgató számára, ahogyan a kezdő tétel visszaköszön a végső tétel utolsó hangjaiban. A szólamok saját farkukba harapnak.
Amit hallunk, teátrális, mintha egy multimédiás színházi darab hangfelvétele volna.
Mákó olyan torzításokat programoz zenéjébe, amik hatására a nagybőgő, citera, trombita, szaxofon és hegedű hangjai olyan átalakuláson mennek keresztül, hogy karakterük sokszor felismerhetetlenné válik, vagy azok összetéveszthetőek lesznek egymással. Ez azonban kifejezett áldás: az elbizonytalanítás, a felismerhetetlenség inkább a nem-tudás, nem-felismerés újszerű hallgatói élményével lep meg, ahogy könnyebb átadnom magam egy nyelv zenéjének is, amíg mukkot sem beszélek rajta. Ott nincs értelem, az ismeret kategorizáló pökhendisége (ahogy a krízis felbomló világrendjében sincsen), csak érzés, hatás: flow. Sodorja keresztül a hallgatót az albumon, saját belső ismeretlene felé.
Ez a flow, hallgatói élményben és komponálási technikában egyaránt központi eleme Mákó művészetének. Érthető tehát, hogy Mákó eddig aleatorikus darabokat szerzett és koncerteket adott: ezekben a helyzetekben magától értetődően jelenik meg ez a flow, mivel – Mákó szavaival – az ilyen darabok struktúrájában van valami szabadság, a helyszín, az atmoszféra függvényében a zene szabad formálódás során juthat el a kijelölt A-ból B-be. Azt mondja, az album komponálása során bonyolultabb volt rátalálnia erre a flow-esztétikára, és egyfajta irányított flow-ra bukkant: „Tudtam mit akarok mondani, a hogyannal kapcsolatban hagyatkoztam erre a flow-ra. Ahogy az egyes hangszereket hallgattam, engedtem, hogy rám találjon ez az érzés, és hagytam, hogy ez határozza meg a mű szerkezetét. Irányítottá, vezetetté az által vált ez a flow, hogy ha ennek mentén megváltoztattam valamit egy tételben, vagy új elemet adtam hozzá, akkor az a koncepció, a szerkezet miatt vissza kellett, hogy köszönjön a többi tételben is, megváltoztatva az egész munka arcát. Ott kicsit kikerülhetett a kezemből az irányítás.Egyszerre, kicsit párhuzamosan írni minden tételt, hagyni, hogy a zene szóljon belőlem és nem fordítva – egészen liturgikus élmény volt így zenét szerezni.Minden figyelmemet megkívánta, hogy egyensúlyban tartsam az analitikus és intuitív munkafolyamatot.”
Ez a szerzői beavatkozásra organikusan reagáló egység Mákó védjegye, nem csak az Oudemian szerkezetére jellemző. A lemezen is megszólaló oszcillátor, Schmitt, akit Mákó tervezett és programozott,gyorsulásmérő és fényszenzorok segítéségével fogja fel környezetének változásait, és azokra reagálva szólaltat meg kaotikus drón hangsávokat. Az így keletkező, az indusztriális zenéhez, kísérleti elektronikus zenéhez és glitch-zenéhez közelítő hangtextúrák adják a mákói hangzás gerincét.
Ezt megtartva, az organikus tervezés lehetséges módjainak körét tágítva Mákó közelíteni szeretné ezt a hangzó élményt a vizuális megjelenítéshez is következő munkáiban. Sofie Kramer előadóművész megbízásából például olyan új hangszeren, egészen pontosan egy olyan rúdtáncos rúd megalkotásán dolgozik, ami a táncos mozdulataira reagálva szólaltat meg hangokat, kifordítva ezzel megszokott élményünket, ahol a koreográfia követi a hangzást. A hangszer az amszterdami Melkwegben, a FringeFestival keretében bemutatásra kerülő darab elemeként készül.A multimédiás művészet ihletésében Schmitt is újjászületés előtt áll: egy közelgő templomi koncertre készülve, az oszcillátor fényérzékenységét használva és azt kiterjesztve Mákó olyan megoldáson dolgozik, amely egy, a zenével egységben változó fényinstallációval venné körül a hangszert, a vizuális és hangzó elemek közötti kétirányú hatással teremtve befogadói élményt.
Az Oudemian lemezbemutató koncertjei a vírushelyzet miatt ugyan szeptemberre tolódtak, az album már hallgatható, megvásárolható elektronikus formában és hamarosan vinylen is elérhető lesz, valamint előfizetőink – korlátozott ideig – a szofa.eu-n is hallgathatják az Oudemiant. A képen az Oudemian lemezborítója: az Oddkin (Márton Kabai & Natela Lemondzhava) munkája.
Mákó Mári - Robin Hendriks fotója
