Szása csendes alkoholista, ezoterikus, költő.
Az egész nyarat a városban töltötte.
Amikor elkezdődtek a bombázások, meglepődött,
híreket kezdett nézni, aztán abbahagyta.
Úgy sétál a városban, hogy nem kapcsolja ki a lejátszót,
különféle dinoszauruszokat hallgat,
leégett autókba
és szétszakított testekbe botlik.
Ránk marad az egész történelemből,
abból a világból, amelyben éltünk,
megannyi zseniális férfi szava és
zenéje, akik hiába próbálkoztak figyelmeztetni
mindnyájunkat, megmagyarázni valamit,
végül semmit sem magyaráztak meg, senkit sem mentettek meg,
temetőkben fekszenek,
a zseniális mellkasokból
most fű és virág nő.
Nem maradt többé semmi –
csak a zene, csak az ének, csak a hang,
ami szerelemre késztet.
Ezt a zenét a végtelenségig lehet folytatni.
Hallgatni az űrt, becsukott szemmel.
A bálnákra gondolni az éjszakai óceánban.
Többé nem hallani semmi mást.
Többé nem látni semmi mást.
Többé nem érezni semmi mást.
Kivéve a szagokat.
Kivéve a hullák szagát.
Nagy Tamás fordítása
---
Elolvasnád a másik két verset is a költőtől, amelyek szintén megtalálhatók az augusztusi Alföldben? Akkor kattintsd ide!
Az olvasótermi tartalmak hozzáférése előfizetéshez van kötve. Az először regisztrálóknak azonban egy hétig ingyenes és minden kötelezettségvállalástól mentes elérést biztosítunk.
