Körkérdés

Az alábbi írást vitaindítónak szánjuk, kissé talán ironikus hangvételű, de maximálisan komolyan veendő. A kormányváltás és az NKA körüli botrányok után kegyelmi pillanathoz érkeztünk, most talán nemcsak panaszkodni lehet, hanem újra is lehet gondolni az irodalmi lapok finanszírozását.

 

Milyen volna hát az ideális finanszírozás? Most vonatkoztassunk el minden valóságtól, hogyan lehetne ezt valóban hatékonyan csinálni, hogy az írók írjanak remekműveket, az olvasó olvasson, és valaki, aki valakinek érzi magát, adjon pénzt. Feltéve, de nem megengedve, hogy szükség van irodalmi lapokra és vannak olvasók, ki döntsön a pénzekről, és mi védi meg a döntést a politikától meg a baráti körtől? Mennyit vállaljon az állam, a város, a mecénás, és mennyit az olvasó?

 

Mi magunk abban hiszünk, hogy az irodalmi alkotásokért magának az alkotónak jelentékeny pénzt kell kapnia, az olvasónak pedig fizetnie kell a termékért, ha nívós szöveget szeretne olvasni. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy az irodalom finanszírozása össztársadalmi feladat, amelyet egyetlen előfizetési rendszer sem old meg. Nem vagyunk tehát pártatlanok. Kíváncsiak vagyunk.

 

Folyóirat-támogatás mint értékválasztás

Az Alföld c. folyóirat a hetvenhetedik évfolyamában jár, és idén tizenhét millió forintot kapott a Nemzeti Kulturális Alaptól a nyomtatott számaira. 2022-ben huszonnyolc millióból gazdálkodott, városi és pályázati pénzzel együtt, de főállású szerkesztők nélkül.

 

A Nimród Vadászújság a saját főszerkesztője szerint évente nyolcszázmillió és egymilliárd forint között emésztett fel, ennek nagyjából felét az állam adta (a másik felét a vadászok állták). Az összeg körül van egy kis homéroszi homály és balladai sejtetés, de a nagyságrendet érdemes összevetni a példaként felhozott Alföld számaival.

 

A kortárs magyar folyóiratok egyik zászlóshajója, a Jelenkor 2024 novemberében adománygyűjtést indított, mert az 1,8 milliárdos folyóirat-keret kormányzati elvonásával elmaradt az évek óta kapott, és 2024-ben is várva várt 5 millió forintos kiegészítő támogatás. Az adománygyűjtés egyébként 9 254 480 forint bevételt hozott (Jóügyekért, Jelenkor), ami nagyjából megfelelt a gyűjtési kampány céljának.

 

A Nimród Vadászújság havonta hetvenezer vadászhoz jutott el, ingyen. Az Alföld talán 1000 példányban jelenik meg (Wikipedia), egy példány 2025-ben 900 forint volt az Írók Boltjában. Kovács Zoltán, aki Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára volt, a vadászújságot mintegy mellékállásban „fillérekért” főszerkesztette. Mondjuk, elég sok fillérről volt szó... Ő maga a fizetéséről oda nyilatkozott, hogy nincs benne titok, de személyes adat. A nyilvánosságnak így be kell érnie a vagyonnyilatkozatban tett önbevallással, ahol 2023-tól a havi egy és öt millió forint közötti sávban szerepel az ilyen jogcímen szerzett jövedelem. 2026 júniusában Kovács urat felmentették.

 

Tehetséggondozás, tehetséggondozás!!

A Kárpát-medencei Tehetséggondozót 2015-ben azért hozta létre az állam, hogy felkutassa a támogatásra érdemes művészeket. Egy kis keresgélés után meg is találta a legnagyobb tehetséget, Orbán János Dénest.

 

OJD 2017 és 2021 között alig ötmillió forint jogdíjat kapott a szervezettől, utána három évig semmit, majd a választások előtti évben hirtelen megugrott az innen származó jövedelme, és 2025-ben 359 milliót termett. Jogdíjként összesen 414 millió forint jutott személy szerint neki, a többiek pedig 105 szerződésen negyvenhat millión osztoztak.

 

Kilenc szöveg felhasználási jogáért a szervezet többet fizetett, mint amennyi az irodalmi Nobel-díj jutalma. Stockholmban egy Krasznahorkainak egész életmű kell hozzá, Budapesten elég volt tizenhárom hónap és egy beszerzési lista. Az Operettszínház a színház közlése szerint további kilencven milliót tett hozzá, ezt a ráadást azonban a művészeti vezető már nem tapsolta vissza, nyilvánosan elhatárolódott.

 

Közben a költő két évig vezette az NKA Szépirodalmi Kollégiumát, amely 2023-ban a kiosztott pénz több mint hatodát az Irodalmi Jelen körének ítélte. A lap tulajdonosának az OJD a 444 számítása szerint a 2010-es években harmincmillió forint fölötti összeggel tartozott. Az új operettek megírására, fordítására és külföldi bemutatására a KMTG-nek megítélt további 1,3 milliárd forintot a miniszter közlése szerint a kormányváltás után visszaszerezték. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ebből a visszatérített összegből esetleg elvegetálhatna egy darabig pár irodalmi lap.)

 

Mindeközben a lapoknál

2025-re az Alföld és a Jelenkor első körben egyenként 6,8 millió forintot kapott az NKA-tól, és a kiegészítéssel együtt is összesen 112 millió forint jutott öt nagy lap nyomtatott számaira (Alföld 17,8 millió, Jelenkor 16,8 millió, a Kortárs, a Magyar Napló és a Tiszatáj egyenként 25,8 millió), ami kevesebb, mint a Kárpát-medencei Tehetséggondozó által Orbán János Dénesnek ugyanabban az évben, más közpénzforrásból kifizetett 359 millió forint harmada.

 

Idén a Jelenkor tizenhat, az Alföld tizenhét, a Kortárs, a Magyar Napló és a Tiszatáj tizennyolc milliót kapott, a Bárka és a Forrás tízet. Az Apokrifnak és a Prae nyomtatott lapjának nem jutott semmi. A Hitel szintén nulla forintot kapott, és megszűnt.

 

A másik oldal

A Nimród védelmében Semjén Zsolt a lap nagy olvasottságára hivatkozott. Orbán János Dénes szerint minden szabályosan zajlott, az ügyben feljelentést jelentettek be, ítéletről nem tudunk. Az összevetések különböző évek és kasszák pénzeit állítják egymás mellé, a folyóirat-adatok jórészt az érintett Jelenkor és Alföld levelén alapulnak.

Ezek volnának hát a számok. Az talán kiderült, hogy hogyan nem érdemes csinálni a folyóiratok támogatását, ezt értem, pipa. De ti boldog olvasók, lapszerkesztők és írótársak, szerintetek hogy lehetne felépíteni egy minden érdekelt fél számára működő irodalmilap-finanszírozási rendszert?

 

 

 

Források