Idén három éve indult el a Szófa, még a Covid idején. És még mindig itt vagyunk. Ez jó, ez szép, ennek szabad örülni. Csendben, befelé.
Annak kevésbé, hogy eredeti célunk (Küldetésünk, ünnepi pátoszba belefér) egyre nehezebb helyzetben van. Azért jöttünk létre annak idején, hogy a kortárs magyar irodalmi folyóiratok egy helyen, kényelmesen, online elérhetőek legyenek. Mindazoknak, akiknek fontos a magyar kultúra, fontos az írott szövegek sorsa, akik tudják, hogy ezekben a lapokban olvashatók a jövő Mikszáthjai, Kaffkái, Grecsói, Erdősei.
Nem beszélve a jelen nagyjairól, és kisebbeiről, akik meglehet, nem szerepelnek majd az irodalomkönyvekben (na nem mintha ez feltétlen olyan magasztos cél lenne), de el tudnak mondani valamit valamiről, amit nélkülük nem érthetnénk olyan jól. Akiktől több (Gazdagabb, ünnepi pátoszba belefér) lesz minden olvasójuk.
Feltéve, hogy a lapok képesek megmaradni. Költségeik minimálisak, a honoráriumok jobbára vérlázítóak, a templom egere is biztos egzisztenciának tűnik mellettük. De még így is pénzbe kerülnek, amit valahonnan elő kell teremteni. Jó, vagy sem, beszéljük meg máskor, de az egyik (a Legfőbb, ünnepi pátoszba belefér) forrás az állami támogatás.
Magyarországon minőségi kultúrát állami pénz nélkül nemigen lehet rentábilisan művelni. Mindannyiunk adóforintjainak egy része arra megy, hogy az értéket teremtő, de piacilag nem elég masszív műfajokat eltartsuk. Szépirodalmat, filmet, operát, színházat és a képzőművészeket. Kőfaragókat és balett-táncosokat. Azt, ami minden torzsalkodáson túl mindannyiunkat összeköt (Egyesít, ünnepi pátoszba belefér), mindannyian finanszírozzuk.
Szerencsés esetben legalábbis. A jelenlegi helyzet nem ilyen. Nemrégiben nyilvánosak lettek az idén meghozott döntések. Ami minket érint: három lap (három jó, nagy múltú, értékes lap), az Apokrif, a 2000 és a Prae megszűnik létezni. Nem kaptak támogatást az elviekben minket képviselő döntnököktől a további működésre (Fennmaradásra, ünnepi pátoszba belefér). Valamiért nem tetszettek.
És a többiek helyzete sem rózsás, nem tudjuk, jövőre kitől kell elbúcsúzni. Ha leszünk (Létezünk, ünnepi pátoszba belefér) egyáltalán jövőre mi is. Ezért fontos Ön, Kedves Szófa-barát. Mert ha előfizet, segít abban, hogy érték jöhessen létre. Ha előfizet.
Mindenki pénzt kér. Mi is. Nem is annyira magunknak (a háttértechnika kerül pénzbe, mi jobbára ingyen dolgozunk), hanem az ügynek (Ügynek, ünnepi pátoszba belefér): a magyar kultúra fontos szegmensének fenntartására. Az Önöktől származó pénzen osztozunk a lapokkal: az, ha előfizetnek a Szófára, bevételt jelent a lapoknak is (mert ez lenne az a szolgáltatás, amit kínálunk: olvashatják a másutt nehezen beszerezhető periodikákat). Picinyke esély nekik a túlélésre és a függetlenségre.
Én is több lapot fizetek (olykor csikorgó fogakkal) elő: nem feltétlen azért, mert minden szavukkal mindig egyetértek (mondjuk, az sem lenne jó, tessék csak szépen az arcomba vágni, ha valami másképpen van, attól leszek szélesebb látóḱörű), hanem azért, mert fontosnak tartom, hogy ezek a hangok egyáltalán megmaradjanak (Legyenek, ünnepi pátoszba belefér).
Tuduk, hogy a helyzet nem egyszerű: a kultúrát finanszírozni képes és akaró polgári réteg kicsinyke, és nem is áll különösebben jól. A boltok nem olvassák a KSH jelentéseit, a megélhetés többet tűnik drágulni a bűvös egyszámjegynél. De mégis: ha teszünk valamit azért, hogy a kultúra megmaradjon, kicsit talán jobb lesz a világunk. (Meg a gyerekeinké, ünnepi pátoszba belefér)
Gondoljanak erre, hogy jövőre, a negyedik születésnapunkon egy cseppet optimistábbak lehessünk.
