Napjaink túlpörgetett satöbbi, megfeszített blablabla, a feladatkényszert elengedni képtelen ésigytovább, digitális függőségben megilyenek.
Aki még nem olvasott ilyen cikket, valószínűleg egy kő alatt lakik (ami nem feltétlen rossz, Tig Notaro remek műsort csinált belőle, rá szabad keresni). Aki már igen, az megerősítést kaphat tőlünk is, akinek ez az első ilyen, hát, azt szeretettel üdvözöljük.
Szóval, semmit csinálni jó. És nem összetévesztendő a semmit sem csinálással, aminek szintén fontosabb helyet kéne szorítanunk az életünkben. Vekerdy Tamás a kamaszkor kapcsán emlegette állandóan, igaza volt. Csak úgy egyszerűen lenni remek érzés. Ellenni a gondolatainkkal, mélázni, vagy csak nézni ki a fejünkből és utat engedni a külső ingereknek – ezeknek igenis kell helye legyen az életünkben. Különösen felnőttkorban lenne fontos, de arról persze soha senki nem szól, hogy ilyen nem lesz. Legalább rákészülni lehetne, de persze nem. Az élet nem habostorta, ahogy a nemzet nagy gondolkodója mondta.
Marad a semmit csinálás, ami majdnem ilyen jó: bizonyos dolgokat úgy megtenni, hogy azoknak ne legyen tétjük vagy fontosságuk. Különösen nehéz ez nekem, aki még a heti kétszer megejtett kétszer 17-18 kilométeres biciklitúrát is munkába járásként adom el – magamnak is, mert máskülönben háborognék ellene(m). Sportnak semmiképp sem nevezném (ennyit a magyar testnevelés-oktatásról), és ha simán biciklizésnek hívnám, akkor is kritikusan állnék magamhoz – mert minek ennyi, nem lenne fontosabb dolog? (Mint az egészség, meg a fittség, ugye.) Vagy aki még mindig nem mertem bevallani azt, amikor egy németekre szakosodott multinál kihasználtam egy szabadnapot, hogy “munkába menjek” – és ehelyett megnéztem egy mozifilmet (az első Rozsomákot, nem ezért szeretjük a sorozatot), Anton Corbijn kiállítását a MüPában, és benéztem kedvenc lemezboltomba is (ahol a tíz évvel korábbi kínálathoz képest jelentősen romlott a bakelitfelhozatal, a pénztárcám nem kis örömére). Jó nap volt, nagyon. Kicsit olyan, mint a régi gimnáziumi nyaraimon, amikor csak azért buszoztam-metróztam egy-másfél órákat, hogy körülnézzek a bizonyos lemezboltban.
Meg persze azért, hogy délutánra ne kezdjen depresszív hangulat nyomasztani, de erre csak nem olyan régen döbbentem rá – már akkor megvolt bennem a hajlam, amit most végre gyógyszerrel kezelek. Akkor meg ösztönösen, de régen minden jobb volt, fiatalabb is voltam, hajam is több volt, felelősségem és feladatom is kevesebb.
Most, hogy az egerek nem voltak otthon, cincogtam kicsit én is megint. Hogy azért, mert tényleg hatásos lehet a gyógyszer, vagy hogy segítsek neki hatásosnak lenni, még nem eldöntött. De elmentem a szemüvegemért egy másik városba, ahonnan aztán hirtelen felindulásból elvonatoztam Kufsteinba, ahol elköltöttem egy Apfelstrudelt (fagylalttal ÉS tejszínhabbal) és egy kávét, és mindezért meglepően nem sok pénzt, voltam a helyi szupermarketben és vettem sajtos stanglit (és ha Salzburgba mentem volna, a pályaudvaron még nagyobb lett volna a kínálat), megnéztem egy minisorozatot a Netflixen, és kényelmesen olvasgattam a fürdőkádban. Este pedig még pár szem cseresznyét is kaptam a távolabbi lidliben – na, ez lehetett volna több is, ha jobban időzítem a bevásárlást, de sebaj. Nem semmit sem csináltam, hanem sok kicsi semmit csináltam — és nagyon jólesett. Szinte el is felejtettem, milyen fontosak ezek. Olyan jól éreztem magam a sok kis semmi után, mint… Nem emlékszem. Az elmúlt négy évben biztosan nem. Lehet még több is.
Most épp azon gondolkodom, milyen semmikkel lepjem meg magam a következö néhány napban — amellett, hogy éppen tennivalóm is akad bőven. De amennyivel jobban érzem magam tőlük, azt hiszem, mégiscsak beiktatom a kicsi semmiket. Olvasni, könyvet, csak úgy egészen biztosan fogok. A könyvek már meg is vannak. De lehet, hogy még csak céltalanul utazgatni is: megnézem végre nappali fényben a szülőházat, amihez már nincs közöm. Talán már kész vagyok elbúcsúzni tőle. Meg ilyenek, meglátjuk.
Tegyék ezt Önök is. Láthatják: semmit csinálni JÓ.
Illusztráció: Vecteezy.com, Julia Galuzinskaya; https://www.vecteezy.com/members/julygal88450431
